„Vincenzo Galilei” változatai közötti eltérés

1581-ben adta ki legjelentősebb elméleti munkáját ''Dialogo della musica aantica et della moderna'' címmel. A kötet egy fiktív [[dialógus]], amelyben a Camerata két jelentős tagja, Giovanni de’Bardi nemesember és [[Piero Strozzi]] zeneszerző beszélget. A beszélgető partnerek a görög hagyományra hivatkozva ellenzik a szöveg értelmét széttördelő [[polifónia|polifóniát]], a szövegek azon megzenésítései formáját tartják helyesnek, amely az egyes mondatok értelméhez igazodik. Ezzel a könyv a [[monodia]] stílusának kiáltványa lett. Vincenzo ezenkívül foglalkozott művében a hangolás problémájával, a modusokkal, a korabeli hangszeres zenével. Az [[egyházi hangnemek]]ről azt tartotta, hogy azok az [[antik]] hagyományok meghamisításai, ezért elvetette őket. A kötethez függelékként csatolta [[Meszomedész]] három [[himnusz]]át is. A darabok az [[ókori zene]] első [[újkor]]i közreadásai.