|
'''Louis Sachar''' ([[New York]], [[1954]]. [[március 20.]] -) amerikai gyermekkönyvíró.
== Életrajza ==
„1954 március 20-án születtem East Meadow-ban, New Yorkban, ahol harmadikos koromig éltem. Az apám az Empire State Building 78. emeletén dolgozott, ami talán szerepet játszott a Wayside School megírásában, ki tudja? Kilenc éves koromban a kaliforniai Tustinba költöztünk. Abban az időben narancs-ligetek voltak mindenfelé a környéken, és a helybeli srácok kedvelt csapatjátéka volt a narancs-csata. A „muníció” a fákon csüngött, bár a legjobb példányokat a már földre pottyant, löttyedt darabok jelentették. Mára a legtöbb narancsfa eltűnt, és helyükbe gyors-éttermek és hipermarketek nőttek.
Szerettem az iskolát, és jól tanultam, de igazából csak középiskolás koromra váltam intenzív olvasóvá. Az első szerzők, akik mély benyomást tettek rám, J.D. Salinger és Kurt Vonnegut voltak. Kedvenc szerzőim közé tartozott még E.L. Doctorow, Margaret Atwood, E.B. White, Richard Price és Kazuo Ishiguro.
A középiskola után az Antioch College-ba jártam, Ohióban. Az első szemeszterem idején apám meghalt, úgyhogy visszaköltöztem Kaliforniába, hogy közel legyek anyámhoz. Ebben az időben meglepően sikeres Fuller Brush házalóként dolgoztam, ami – a fiatalabbak kedvéért – azt jelenti, hogy tisztító szereket árusítottam, házról-házra járva.
Visszatértem a tanulmányaimhoz, mégpedig ezúttal a kaliforniai Berkeley egyetem közgazdaságtan szakán. Egy nap az egyetem parkjában egy egészen meglepő dolgot láttam. Egy általános iskolás kislány osztogatott szórólapokat. Elvettem egyet, és ezt olvastam: „Segítség. Kisegítő tanárra van szükség az iskolánkban. Három kredit jár érte.” Végiggondoltam, és arra jutottam, hogy nem is rossz ajánlat. Egyetemi kreditek,semmi házi dolgozat, semmi zárthelyi, semmi teszt, mindössze be kell segítenem a Hillside Általános Iskola második/harmadik évfolyamán.
Amellett, hogy az osztályban segítettem, én voltam a déli napközis tanár is (Noontime Supervisor), vagy „Louis az udvari tanár”, ahogy a gyerekek neveztek. Ez volt a kedvenc egyetemi „tantárgyam”, és az egész életemet megváltoztatta.
Amikor 1976-ban lediplomáztam, elhatároztam, hogy megpróbálok egy gyerekkönyvet írni, és így született a Sideways Stories From Wayside School (Szokatlan történetek az Útszéli Iskoláról). A Wayside School minden szereplőjét a Hillside iskolában megismert gyerekekre építettem.
Körülbelül kilenc hónap kellett a könyv megírásához. Esténként írtam. Napközben egy pulóver nagykereskedésben dolgoztam Connecticut-ban, ahonnan körülbelül egy év múlva kirúgtak (a pulóverek iránti lelkesedésem elégtelensége miatt), és eldöntöttem, hogy jogi egyetemre megyek. Még csak egy hete jártam a San Franciscó-i Hastings College jogi karára, amikor a Szokatlan történetek az Útszéli Iskoláról publikálását felvállalta egy kiadó.
1980-ban befejeztem a jogi egyetemet, teljesítettem a szakmai vizsgát (ami nélkül nem lehet jogi gyakorlatot folytatni), és miközben részmunkaidőben jogi állást vállaltam, folytattam a gyerekkönyv-írást. Csak 1989-ben következett be, hogy a könyveimmel már elég jól kerestem ahhoz, hogy abbahagyhattam a jogi praxist és teljes mértékben az írásnak szentelhettem magam.
A feleségem, Carla általános iskolai nevelőtanár volt, amikor megismertem. Ő ihlette a There's a Boy in the Girl's Bathroom (Bradley, az osztály réme) nevelőtanár-figuráját. 1985-ben házasodtunk össze. A lányunk, Sherre 1987-ben született. A texasi Austinban élűnk Watsonnal, a kutyánkkal.
Minden reggel írok, de napi két óránál általában nem többet. Sosem beszélek a készülő könyvemről, csak ha már befejeztem. A legutóbbi könyvemmel két évet foglalkoztam, és senki, még Carla vagy Sherre sem tudott róla semmit mindaddig, amíg el nem készült. Aztán ők voltak az elsők, akik elolvasták.
Ennek a könyvnek a címe Small Steps, és 2006-ban fog megjelenni.
A szabadidőmben bridzsezni szeretek. Gyakran megfordulok a helyi bridzs klubban, vagy vidéki bridzs bajnokságokon.”
|
