„Hosszú hadjárat” változatai közötti eltérés

Hunyadi János, aki [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] szolgálatában állt, úri udvarokban nevelkedhetett. Zsigmond 1433-ban figyelt fel rá, lovagjai közé emelte. Hunyadi, királya mellett harcolt az itáliai és csehországi hadjáratok során, így tapasztalt, jól képzett katonává vált. A Zsigmond halálát követő hatalmi harcok során emelkedett a bárók soraiba, I. Ulászló támogatásában viselt tevékeny szerepéért az uralkodótól jutalmul kapta az [[erdélyi vajda]]ságot, a [[Temes vármegye|temesi]] fő[[ispán]]ságot és a nándorfehérvári kapitányságot is. Az [[1440-es évek]]re az ország egyik leghatalmasabb bárójává vált, az ország haderejének jelentős részét irányítása alatt tartva. Hunyadi seregei eredményesen vették fel a harcot a a betörő török hadakkal szemben, [[1442]] során megsemmisítette Mezid bég visszavonuló seregét, a [[Törcsvári-szoros]] előterében pedig vereséget mért a ruméliai beglerbég főerejére. Hunyadi János a törökkel folytatott harcok során méltán vált népszerűvé mind a [[báró]]k, mind pedig a kis-, és középnemesség soraiban. Végül Hunyadi győzelmei sarkallták I. Ulászlót a "hosszú hadjárat"-nak is nevezett támadó hadmozdulat elindítására, melyben a báró hadaival az egyesített magyar, [[lengyelek|lengyel]] és [[délszláv]] sereg főerejét képezte.

[[1443]]. [[november 2.|november 2-án]] Hunyadi legyőzte Kászim [[rumélia]]i [[Bejler-bej|beglerbég]] kétszeres túlerőben lévő seregét. A csatában legalább 2000 török esett el. December elején [[Szófia|Szófiából]] is kiszorították a törököket. A lakosság a keresztény sereget fölszabadítóként fogadta. Közben [[II. Murád]] szultán (1421-51) az ázsiai török sereggel átkelt a [[Boszporusz]]on, Hunyadi ennek ellenére folytatta a hadjáratot. A Halil [[vezír (török)#A nagyvezír|nagyvezír]] december 12-én a Szlatica (Zlatica)-hágó mellett ütközött meg Hunyadival, és súlyos vereséget szenvedett.

A keresztény sereg a [[Balkán-hegység]]ben már nehezen nyomult előre, és belátva, hogy nagyobb sikert már nem érhet el - megkezdte a visszavonulást. A szultán a megfogyatkozott keresztény csapatok után küldte seregét. Kászim beglerbég csapatai [[december 24.|december 24]]-én érték utol a keresztény utóvédet, melyamely Hunyadi vezetésével szétverte a török sereget, majd csatlakozott a főerőkhöz. 1444. január 2-án: a [[Kunovica-hágó]]nál a törökök megkísérelték az egész keresztény sereg megsemmisítését, de Hunyadi szétverte Turahán bég seregét. A keresztény sereg január 25-én érkezett vissza Nándorfehérvárra. A hadjárat Szerbia és Bulgária nagy részének fölszabadítása ellenére részleges sikert hozott, [[Edirne|Drinápolyt]] bevenni, s a törököt Európából nem sikerült kiszorítani.

Mivel a török sereg [[Anatólia|Kis -Ázsiában]] is le volt kötve, és tartani lehetett a keresztény hatalmak török ellenes összefogásától, a szultán békét kért a magyar királytól. Az 1444 nyarán megkötött béke (a szultán Drinápolyban, Ulászló Nagyváradon írta alá) komoly eredményt hozott: a török kiürítette Szerbiát.