„Thészeusz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Monda |
|||
10. sor:
Itt rögtön egy mesés elemet kapunk: Thészeusznak bizonyítania kell rendkívüli erejét azzal, hogy a sarut és a kardot megszerzi. Aigeusz joggal várhatta ezt fiától, aki tettével méltóvá vált arra, hogy Aigeusz gyermeke legyen. Thészeusz azonban nemcsak emberfeletti erővel rendelkezik, hanem hős tettek véghezvitelére is vágyik. Plutarkhosz ez alapján Héraklészhez hasonlítja Thészeuszt, aki tizenkét munkája után elfoglalta helyét a legnagyobb hérószok között.
Thészeusz hőstettek sorát akarta véghezvinni: erre a Troizénből Athénba vezető úton lehetősége is nyílt; „erőszakoskodni nem fog senkivel, de ha bántják, akkor visszaüt.”<ref name="Plut"/> Ugyan sokan figyelmeztették Thészeuszt, hogy a szárazföldi út veszélyeket rejt, de ő hajthatatlan maradt – így ehhez az úthoz fűződnek első eredményei. Megölte a fenyőhajlító Szinniszt, végzett egy Phaia nevű hatalmas vaddisznóval és egy Szkürón nevű rablóval. Megölte Periphétészt is, akinek buzogányát mindenhová magával vitte – csakúgy, mint Héraklész az oroszlánbőrt. Nem szerepel az életrajzban, de ekkor győzte le Prokrusztészt is, aki arról volt hírhedt, hogy az ágya méretéhez igazította az áldozatait – aki túl alacsony volt, annak megnyújtotta a lábát, aki túl hosszú, annak levágta.
Ezután Thészeusz megérkezett Athénba. Először apja felesége, [[Médeia]] ismerte fel, aki rögtön elhatározta, hogy valahogy megszabadul az ifjútól. Ezért rábeszélte Aigeuszt, hogy itasson vele mérget, de a lakomán a király felismerte a saruról és a kardról fiát, és ezért felborította a méreggel teli kelyhet. Nemsokára a Pallantidák háborút indítottak Thészeusz ellen, mert már korábban is meg akarták szerezni Athén trónját, de Thészeusz megérkezésével még nagyobb akadály gördült az útjukba. Az ifjú azonban könnyűszerrel legyőzte őket. Láthatjuk tehát, hogy Thészeusz számára nehéz út vezetett a trónhoz – részint a családtagok akadályozták őt, részint egyéb ellenfelek.
Majd Plutarkhosz részletesen tárgyalja a [[Minótaurosz]] történetét, amely Thészeusz egyik leghíresebb kalandja. A krétai király, [[Minósz]] fiát,
A krétai királylány, [[Ariadné]] azonban beleszeretett Thészeuszba, és minden erejével azon volt, hogy segítse őt. Adott neki egy gombolyag fonalat, hogy miután legyőzte a Minótauroszt (aki egyébként a testvére volt), ki tudjon találni a labirintusból. Thészeusz ezzel a segítséggel véghez is vitte a feladatát. Ezután Deukalión támadta meg (Minósz másik fia), de vele is végzett Thészeusz, majd kiszabadította a fogságban sínylődő athéniakat. A hazafelé úton azonban hálátlannak bizonyult: [[Naxosz]] szigetén kitette az alvó Ariadnét, és továbbhajózott. Thészeusz meg is fizetett a tettéért: hazafelé elfelejtette kicserélni a fekete vitorlát fehérre, ezért apja bánatában egy szikláról a tengerbe vetette magát.
Plutarkhosz Thészeusz jó tulajdonságait az egyesítéssel kapcsolatban is kidomborítja: a király meggyőzte a lakosokat, hogy jobb lesz nekik így, és közös prütaneiont és tanácsházát építtetett. Megalapította a [[Panathénaia]] és a [[Metoikia]] ünnepét és kezdeményezte az [[iszthmoszi játékok]] megrendezését. Ez utóbbi esetében szintén
▲Plutarkhosz Thészeusz jó tulajdonságait az egyesítéssel kapcsolatban is kidomborítja: a király meggyőzte a lakosokat, hogy jobb lesz nekik így, és közös prütaneiont és tanácsházát építtetett. Megalapította a [[Panathénaia]] és a [[Metoikia]] ünnepét és kezdeményezte az [[iszthmoszi játékok]] megrendezését. Ez utóbbi esetében szintén Héraklészt akarta követni, aki Zeusz tiszteletére létrehozta az olümposzi játékokat. Tehát megállapíthatjuk, hogy híres épületek és ünnepek kapcsolódnak Thészeusz nevéhez, aki nemcsak mesés tetteket hajtott végre, de városszervező tevékenysége is jelentős.
Thészeusz nemesekre, földművesekre és kézművesekre osztotta a társadalmat. Ezeket a társadalmi rétegeket egyenlőnek ítélte meg, de úgy vélte, hogy mindegyiknek más-más a feladata. Itt is az igazságos uralkodó képe bontakozik ki tehát előttünk.
Ezek után hadjáratot vezetett a Fekete-tenger partjára az [[amazónok]] ellen (Plutarkhosz szerint Héraklésszal együtt). Ott foglyul ejtette Antiopét (más néven
Antiopé halála után Thészeusz feleségül vette [[Phaidra|Phaidrát]] (vagy fogolyként került hozzá), aki Ariadné testvére volt (tehát Minósz és [[Pasziphaé]] lánya, [[Deukalión
Thészeusz Peirithoosszal való barátságának történetét szintén részletesen meséli el Plutarkhosz: [[Peirithoosz]] elhajtotta Thészeusz marháit, aki ezért üldözőbe vette. Peirithoosz szembefordult vele, majd a két hérósz megcsodálta egymás szépségét és erejét. Újdonsült barátja meghívta a lapithák országába Thészeuszt, ahol szembekerült a [[kentaurok]]kal – ekkor találkozott volna először Héraklésszal, akit
▲Antiopé halála után Thészeusz feleségül vette Phaidrát, aki Ariadné testvére volt (tehát Minósz és Pasziphaé lánya, Deukalión és a Minótaurosz testvére). Antiopétől született Thészeusznak Hippolütosz nevű fia, akibe [[Phaidra]] őrült szerelembe esett. Fel is fedte az ifjú előtt érzelmeit, de visszautasításra talált nála. A visszautasítástól vérig sértve azzal vádolta férje előtt Hippolütoszt, hogy erőszakot akart elkövetni rajta. Thészeusz haragjában azt kérte Poszeidóntól, hogy büntesse meg elvetemült fiát, s az isten eleget is tett a kérésnek. Amikor a rágalom rábizonyult, Phaedra felakasztotta magát. Ezt a tragikus történetet már [[Euripidész]] is megírta Hippolütosz című drámájában, majd az újkorban [[Jean Racine]], francia tragédiaíró elevenítette fel a történetet, és alkotta meg remekművét, a Phaedrát.
Állítólag együtt rabolták el Helenét [[Artemisz Orthia]] templomából – sorsot vetettek, hogy melyikőjük legyen, így lett Thészeuszé – később együtt harcoltak a [[
▲Thészeusz Peirithoosszal való barátságának történetét szintén részletesen meséli el Plutarkhosz: [[Peirithoosz]] elhajtotta Thészeusz marháit, aki ezért üldözőbe vette. Peirithoosz szembefordult vele, majd a két hérósz megcsodálta egymás szépségét és erejét. Újdonsült barátja meghívta a lapithák országába Thészeuszt, ahol szembekerült a [[kentaurok]]kal – ekkor találkozott volna először Héraklésszal, akit bevezette az [[eleusziszi]] misztériumokba.
▲Állítólag együtt rabolták el Helenét [[Artemisz Orthia]] templomából – sorsot vetettek, hogy melyikőjük legyen, így lett Thészeuszé – később együtt harcoltak a [[Dioszkuroszok]] ellen. Elmentek [[Épeirosz]]ba, a molosszus király lányának kezéért, itt Peirithooszt vadállatok tépték szét, mivel a királylányt el akarta rabolni. (Más forrás<ref>http://mek.oszk.hu/00100/00183/html/m14.htm#01</ref> szerint Peirithoosz az alvilágbeli felejtés padján maradt.) Thészeusz távollétében felbolydult Athén élete. Menesztheusz volt az első demagóg, aki feltüzelte az athéniakat Thészeusz ellen, és behívta a városba a Dioszkuroszokat (vagy Tündaridák, mivel [[Tündareósz]] spártai király gyermekei), akik húgukat követelték. Thészeusz anyja, [[Aithra]] is fogságba került. Héraklész vendégségben járt Aidóneusznál, hogy kikérje Thészeuszt, akit még mindig fogságban tartott. Közben az athéniak derekasan harcoltak a támadók ellen, de lassan kezdett fogyni Thészeusz híveinek száma.
Hálából a szent helyeket átkeresztelte Hérakleionoknak Athénban. Ezután elhajózott [[Szkürosz]]ba, mert nagyon meggyöngült a hatalma, s ott is halt meg. Segítséget kért Lükomédésztól az athéniak ellen, de vendéglátója ehelyett felvezette egy magas sziklára, s onnan lelökte. Egy másik variáció szerint megbotlott és úgy esett le a szikláról (Athénban Menesztheusz volt a király). Testét a méd háborúk után, [[Kimón (Miltiadész fia)|Kimón]] idejében hozatták vissza Athénba, s ott nagy tiszteletnek örvendett.
| |||