„Charles Denis Bourbaki” változatai közötti eltérés

Apja görög ezredes volt, aki az 1827-es görög szabadságharcban esett el. Bourbaki a [[saint-cyr]]i katonaintézetben nyert kiképzést, 1836-ban mint hadnagy lépett egy zuáv-ezredbe, 1854-ben pedig dantártábornok lett. Szolgálati idejét többnyire [[Algéria|Algériában]] töltötte. A [[krími háború]]ban az [[Alma (folyó)|Alma]] és [[Inkjerman]] mellett vívott csatákban és a [[Malakov]] ostrománál, az 1859-es hadjáratban pedig [[Solferino|Solferinónál]] tűnt ki. A nagy német-francia háborúban ő vezérelte a császári gárdát, melynek élén résztvett az augusztus 14., 16. és 18-ai [[Metz]] környékén vivott csatákban, melyek lezajlása után [[François Achille Bazaine]]-nel együtt őt is Metzbe szorították. Október elején a porosz király engedelmével [[Eugénia császárnőtfrancia császárné|Eugénia császárnét]] kereste fel [[Chiselhurst]]ben, hogy vele béketárgyalásokat folytasson. Célt nem érvén, visszatért [[Tours]]-ba és átvette az ún. Északi hadsereg vezérletét. Ez állásáról azonban Gambettával való viszálykodása miatt nemsokára lemondott. December elején a [[Bourges]] mellett összpontosított [[Loire-hadsereg]] élére állították. Feladata volt [[Belfort]]ot felmenteni és a német haderőnek összeköttetését a [[Rajna|Rajnával]] megszakítani. Január 9-én ütközött meg [[August von Werder]] tábornok hadtestével [[Villersexel]] mellett, azonban a 15-17. megújult és mindkét részről elkeseredetten folytatott csata után Bourbaki kénytelen volt [[Lyon]] felé meghátrálni, ámde [[Pontarlier]] mellett a [[Porosz Királyság|poroszok]] déli hadserege útját állotta. Felismervén, hogy az ő kiéhezett és fáradalmaktól és hidegtől elcsigázott hadserege további ellenállásra képtelen és attól tartván, hogy őt is árulónak fogják tekinteni, elkeseredésében pisztolylövéssel akart életének véget vetni január 27-én. Mialatt Bourbaki élet-halál között lebegett, azalatt seregének tetemes része [[Justin Clinchant]] tábornokkal az élén mégis csak elérte a svájci határt. Bourbaki újra felépült és 1871 július havában a 6., 1873-ban pedig a 14. hadtest parancsnokságát kapta. 1883-ban rendelkezési állapotba helyezték.