„Léon Gambetta” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
22. sor:
Az 1876-os képviselőválasztásokban nemcsak ő maga kapott mandátumot, hanem a 360 köztársasági képviselő közül a többség a Gambetta által hirdetett program alapján jutott a mandátum birtokába és ezután Gambetta mint a köztársasági párt éltető lelke és vezérenként, de különösen mint a budget-bizottság befolyásos elnöke (1876-től 1879-ig) szerepelt a képviselőházban. Megbuktatta a reakcionárius Buffet-minisztériumot, demokrata reformokra késztette a Dufaure-kabinetet és felszabadította a közoktatást a klerikálisok befolyása alól.
Igazi fénykora csak 1877. május 16-án kezdődött, amikor a Mac Mahon által a kormányszékbe ültetett Broglie-Fourton ellen kezdte meg az alkotmány és a köztársaság fennmaradása érdekében azt a parlamentáris hadjáratot, amilyenhez hasonlót legfeljebb Gladstone folytatott még [[Anglia|Angliában]]. A választások után együtt volt megint a 360 köztársasági többség, mely Gambetta vezérlete alatt előbb a Broglie-Fourton minisztériumot, majd magát Mac Mahont kényszerítette lemondásra. Miután a kongresszus
Az 1881. november 28-án megalakult új kabinet (a ''grand ministere'') azonban nem felelt meg a nagyfoku várakozásnak. Gambetta mellett csak másodrangú tehetségek vállalkoztak tárcákra, akik ugyan vele szemben engedelmes szolgáknak bizonyultak, de a képviselőháznak nem imponáltak. Kormányzása egyébiránt rövid és meddő volt. A külügy terén Angliával szemben érte az egyiptomi kérdésben balsiker, a belügyi politika terén pedig a végzetes makacssággal sürgetett lajstromos választás kellett valamennyi pártban fokozódó idegességet. Amikor pedig a duzzadó önérzettől áthatott Gambetta fenyegetésekre is ragadtatta magát, a diktatúra elől menekülni óhajtó képviselőház 1882. január 26-án a lajtromos szavazást és azzal eddigi bálványát 305 szavazattal 119 ellenében elvetette. Gambetta rögtön leköszönt és később arra szorítkozott, hogy mint a ''République française'' szerkesztője, mint párthiveinek vezére és összeköttetései révén befolyást gyakoroljon a képviselőházra.
|