„Léon Gambetta” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
8. sor:
A fiatal Gambetta [[Montfaucon]]-ban és Cahorsban végezte középiskoláit, jogot [[Párizs]]ban tanult és 1859-ben mint ügyvéd telepedett le Párizsban. Eleinte Lachaud és Crémieux neves ügyvédek irodájában dolgozott és neve politikai perekben tűnt fel először.
1868. november 17-én lett közismert személy, amikor [[Louis Charles Delescluze]] forradalmárt, aki ''Reveil'' című lapjában az 1851-es államcsíny áldozata gyanánt elesett, Baudin emlékszobrára közadakozást mert rendezni, a törvényszék előtt nagy sikerrel és még nagyobb merészséggel védelmezte, miközben a császárságot, de még inkább az államcsínyt szenvedélyesen elitélte. Ez a vakmerő támadás megnyitotta előtte a törvényhozó testület ajtaját: nehány héttel később Párizsban és [[Marseille]]-ben a törvényhozó testületbe választották, ahol mint a szélső "engesztelhetetlen" balpárt egyik vezérférfia, heves támadásokat intézett a császári udvar és a romlott kormányrendszer ellen. Maró gúnnyal nyilatkozott különösen az 1870. április 5-én rendezett plebiszcitumról és még kiméletlenebben bánt a liberális elvekhez hűtlenné lett [[Émile Ollivier]]-vel.
Szenvedélyes, lendületes szónok volt, aki nem annyira meggyőző, mintsem elemi erővel ragadta magával hallgatóit. Hatalmas, tömör és kellemes hangú organuma még jobban emelte beszédeinek sikerét. Az 1870-es német háború előestéjén (július 15.) helytelenítette ugyan a hadüzenet körül követett könnyelmű eljárást, de a rendkivüli hitelt megszavazta. Mihelyt kitűnt, hogy a Palikao által közzétett győzelmi hírek légből kapottak, barátjaival a császárság ellen kezdett agitálni. Augusztus 10-én a nemzetőrség fegyverkezését és Párizs védelmi karba helyezését indítványozta, a [[Sedani csata|sedani katasztrófa]] hírére szeptember 4-én a törvényhozó testületben pedig azonnal [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon császár]] letételét és a [[Bonaparte-család]] örök időkre való számkivetését indítványozta. Egyúttal kihirdette a köztársaságot és a párizsi ellenzéki képviselőtársaival a nemzeti honvédelem kormányában a belügyi tárcát vállalta magára.
| |||