Wikipédia

„Diatonikus hangsor” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
sablon
a görögök
1. sor:
'''Diatonikus hangsor''' a mai [[zene]]i szóhasználatban olyan hétfokú hangsor, melyben öt egészhang és két félhang van úgy elhelyezve, hogy a félhangok a lehető legmesszebb legyenek egymástól. A nyugati zene leggyakrabban használt hangsora.
 
Az ókori [[göröggörögök]]ök hangrendszereiket úgy eredeztették, hogy egy alaphangról fölfelé, majd az [[oktáv]]hangról lefelé egy-egy tiszta [[kvint]]et képeztek, így az oktávot két tiszta [[kvart]]ra és az ezeket elválasztó egészhangra osztották fel. Az így létrejött tiszta kvartok négy hangra való felosztásának módjait nevezték [[tetrachord]]oknak. Ezeket három ''génuszba'', kategóriába sorolták aszerint, hogy azok milyen hangközöket tartalmaznak. ''Diatonikus''nak nevezték azt a génuszt, amely két egész- és egy félhangközt használ erre a felosztásra. Ha a hétfokú hangsort két ilyen diatonikus tetrachord felhasználásával építjük fel, megkapjuk a mai értelemben vett diatonikus hangsort.
 
A diatonikus hangsorok az [[európa]]i zenei tradíció legalapvetőbb elemei közé tartoznak. Nem csak az [[ókor]]i és [[középkor]]i zene [[modális hangsor]]ai, de a „modern” [[dúr]] és [[moll]] hangsorok is ebbe a csoportba tartoznak. A mai tizenkét fokú, [[kiegyenlített hangolás]]ú hangrendszerünkből is tizenkét különböző diatonikus hangsor állítható össze, és a legtöbbször így is használjuk azt.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Diatonikus_hangsor”