„Európai árfolyam-mechanizmus” változatai közötti eltérés

Az ECU-ben meghatározott központi rátája körül minden egyes ERM-tag deviza 2,25 %-ot erősödhetett, vagy gyengülhetett. (Az [[olasz líra]] kivételével, amelynek szélesebb, +/− 6 %-os lebegtetési sávot engedélyeztek.) A meghatározottnál nagyobb esetleges árfolyammozgásokat piaci beavatkozások, illetve hitelügyletek voltak hivatva megakadályozni.

[[1993]]-ban kényszerűen +/− 15 %-ra szélesítették ki az ERM árfolyamsávját, hogy elkerüljék a font sterling katasztrófájának megismétlődését, miután spekuláció indult a [[francia frank]] és más ERM-tag devizák ellen.

[[1999]] másik jelentős változása, hogy az ERM-et az '''ERM–2''' (vagy '''ERM II.''') váltotta fel. Az új rendszerben, mint a régi ERM-ben is, a tagdeviza a belépéskor meghatározott, de indokolt esetben változtatható központi árfolyam körül +/− 15 %-os sávban mozoghat. ''„...az ERM II. segít annak biztosításában, hogy az ERM II-ben részt vevő, euroövezeten

Mivel az eredeti ERM tagjai közül csaknem minden ország az eurózónába lépett tovább, az ERM–2-ben csak [[Görögország]] és [[Dánia]] maradt. [[2001]]-ben azonban Görögország is bevezette az eurót, így a [[dán korona]] maradt az egyetlen ERM–2-tag. A korona esetében Dánia az ERM–2 kereteinél szigorúbb lebegtetési szabályt vállalt: a [[Danmarks Nationalbank]], a dán jegybank az euró ellen 7,46038 dán koronában meghatározott központi árfolyamhoz képest +/− 2,25 %-os sávban tartja az ország fizetőeszközét. (A valóságban azonban a korona még ennél is sokkal szűkebb sávban mozgott.)

Az EU új tagállamai vállalták, hogy bevezetik az eurót (azaz előtte legalább két évvel belépnek az ERM–2-be is), csatlakozási szerződéseik azonban erre nem jelöltek meg határidőt. A [[2004]]-es (és a [[2008]]-as) [[EU-bővítés]] során az Európai Unióba lépő országok számára irányelvként szintén szűkebb lebegési sávot határozott meg az [[Európai Bizottság]] az euró bevezetésének feltételeként: a központi árfolyam körüli +/− 2,25 %-ot. Nyilatkozataikban azonban az EU hivatalnokai azt is sugallták, hogy az eurózónába való döntés meghozói az adott deviza erősödését megengednék, s a szűk sávra vonatkozó szabály csak a gyengülésre vonatkozik. Ezt tükrözte az is, hogy Szlovákiának az ERM–2-ben töltött 15 hónap után engedélyezték, hogy [[2007]] márciusában 8,5 %-kal 35,4424-re értékelje fel a [[Szlovák korona (1993)|szlovák korona]] euró elleni központi árfolyamát.

Az ERM–2-ből az [[eurózóna|eurózónába]] való átlépésnek nem csak árfolyamfeltételei vannak. Ezeket az [[államháztartási hiány]]ra, az [[infláció]]ra, a hosszú távú [[állampapír]]kamatokra és az [[államadósság]]nak a [[bruttó hazai termék|GDP]]-hez viszonyított arányára vonatkozó feltételeket a [[konvergencia-kritériumok (Európai Unió)|maastrichti kritériumok]] foglalják össze. Magyarország volt az egyetlen az új EU-tagországok közül, amely éveken keresztül a belépés egyetlen kritériumát sem teljesítette.<ref>[http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=96634 Kinek lesz legközelebb eurója? – a szlovákok után a lengyelek jöhetnek.]</ref> Magyarország várhatóan [[2009]]-ben teljesíteni fogja a fogyasztói árindexre ([[infláció]]ra) vonatkozó, valamint a GDP-arányos államháztartási hiányra (3 %) vonatkozó kritériumokat, s ettől függően akár már az év végén megkezdődhetnek ERM-csatlakozási tárgyalásai.<ref>[http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=249473 Veres: jövőre megkezdődhetnek az ERM–2-es csatlakozási tárgyalások]</ref>

Elméletben az ERM–2-n belül minden deviza a megállapított központi árfolyamhoz képest lefelé és felfelé is 16 %-ot ingadozhat. Valójában a [[balti országok]] fizetőeszközei a központi árfolyamhoz rögzítettek, a [[dán korona]] pedig alig mozog a sávközéphez képest. (Általában kevesebb, mint 1 százalékot.)

|2,25 %

|<1 %

|15 %

|0 %

|15 %

|1 %