„Ugo Foscolo” változatai közötti eltérés

Apja olasz születésű orvos volt, akit 1785-ben kineveztek a [[Spalato|spalató]]i kórház igazgatójának. De már három év múlva meghalt és ekkor családja visszatért Zantébe. Innen 1793-ban [[Velence (Olaszország)|Velencébe jött, ahol korán megragadták lelkét az ujúj politikai ideálok. Már 16 éves korában annyira szerepelt a diákok között, hogy az inquizitorokinkvizitorok sanda szemmel kezdték nézni viselkedését és menekülnie kellett. Előbb a páduai[[padova]]i egyetemre ment, de onnan csakhamar [[Bologna|Bolognába]] szökött, a holahol beállt a Republica Cispadana vadász-ezredébevadászezredébe. Midőn Velencében megbukott az arisztokrata-uralom, F.Foscolo lelkesülten sietett oda vissza és hivatalt is vállalt az ujúj demokrata kormány alatt. De az 1797-ikies [[campoformioi béke]] csakhamar kiszolgáltatta Velencét [[Ausztria|Ausztriának]] és F.Foscolo Milanoba[[Milánó]]ba ment, hogy az ujúj «"Republica Cisalpina»" szabadságát élvezze. Itt ismerkedett meg kora két legnagyobb költőjével, Parinival[[Giuseppe Parini|Parini]]val és Montival[[Vincenzo Monti|Monti]]val. Ismét katona lett és [[Firenze|Firenzében]] állomásozva, megbarátkozott Niolinival is. Itt szerette meg RoncioniIsabella IzabellátRoncionit is, amely szerelmének történetét azután «''Jacopo Ortis»''-ában irta meg. Bátran harcolt a [[Cento]], a [[Forte Urbano]], sés a [[Trebbia]] melletti csatákban sés hadnagyból kapitányságig vitte. Hősileg viselkedett a megostromolt Génuában[[Genova|Genovában]] is (1800), ahonnan a marengoi[[marengói csata]] után MilanobaMilánóba tért vissza. EzentulEzentúl kevés félbeszakítással jobbára itt tartózkodott, épp oly élénken foglalkozva a közügyekkel, mint az irodalommal. Az 1813-ikias [[lipcsei csata]] után ismét felajánlotta kardját hazájának, de csakhamar le kellett azt tennie: már a következő évben az osztrákoké[[osztrákok]]é lett [[Lombardia]] és F.Foscolo, semhogy hüségethűséget esküdjék a bitorlónak, számüzetésbeszáműzetésbe ment. Kis ideig Svájcban[[Svájc]]ban tartózkodott, azután [[Anglia|Angliába]] ment, ahol sok küzködés közt élte napjait. Itt halt is meg;, a kis Cheswicki temetőben hantolták el, ahonnan 1871-ben szállították el tetemét az olaszok Pantheonjába, a firenzei Santa Croceba. - F.

==Költészete==

Foscolo leghiresebb munkája a már fentebb említett ''Le ultime lettere di Jacopo Ortis'', melyet 20 éves korában irtírt, kétségkivülkétségkívül [[Johann Wolfgang Goethe|Goethe]] Werther-jének behatása alatt. E kis regény hősét is boldogtalan szerelem üziűzi öngyilkosságba;, csakhogy a [[szerelem]] motivumáhozmotívumához itt a hazaszereteté is járul, amennyiben Jacopo Ortis a campoformiolcampoformioi béke után menekülni kénytelen Velencéből és szerelmi bánatát a haza sorsán való kétségbeesés is sulyosbítjasúlyosbítja. Egyrészt a kor izlésénekízlésének megfelelő világfájdalmas hangulat, másrészt a nemzeti elem erős előtérbe nyomulása Jacopo Ortis-t ea [[19. század]] elejének egyik legolvasottabb könyvévé tették. De nemcsak e kettőnek köszönhette hiréthírét, hanem eleven, plasztikus leirásokbanleírásokban gazdag nyelvének is, melyet illetékes olasz kritikusok a legelső modern prózának neveztek. - Verses művei sorában első helyen ''A siroksírok'' (''I sepolcri'') c.című hosszabb költeménye áll, melyben a költő egy akkoriban kiadott és a siroksírok diszítését eltiltó rendeletből indulva ki, magas ódai szárnyalással elmélkedik a halálról, a nagyok dicsőségéről stb. Nagy gondolatok és klasszikus tökélyütökélyű forma e munkát [[Olaszország]] lirájánaklírájának legértékesblegértékesebb termékei közé emelték. F.Foscolo kisebb verseinek is a formatökély a főerénye, bár hangulata is, bizonyos melankólikus szentimentalizmus, vonzóvá teszik. IrtÍrt három tragédiát is (''Tieste, Ajace, Ricciarda''), de ezekben nem tudott szabadulni az [[Vittorio Alfieri|Alfieri]]-utánzás nyügébőlnyűgéből. Belefogott egy hosszabb ''Le Grazie'' c.című költeménybe, mely talán legszebb alkotása lett volna sés melynek fenmaradt töredékei is megkapóak;, lefordította Homér[[Homérosz]] Iliásának[[Iliász]]ának mintegy 11 énekét, de a hangot el nem találta;. végreVégül irtírt mintegy hat kötetre terjedő, jobbára irodalomtörténeti tárgyutárgyú tanulmányokat, melyek azonban nagyon hamar elavultak. - F.-valFoscoloval az olasz irodalomtörténet ujabba 19. század időbenvégén rendkivülrendkívül sokat foglalkozikfoglalkozott, nemzeti szempontból bizonyára tultúl is becsülve művei értékét. Antona-Traversi köteteket irt róla: Studi su M. F. (Milano 1884); U. F. nella famiglia (u. o.);. De' natali, della famiglia e della vita di U. F. (u. o.). Ezenkivül v. ö. Scotti, U. F. (Milano 1883); De Winckels, Vita di U. F. (Verona 1885). Két főműve körül egész kis irodalom keletkezett. Összes művei legjobb kiadása a Gori-féle (Firenze 1886) és az Orlandini-Mayer-féle (11 kötet). A Jacopo Ortis magyarul is megjelent. A sirok, magyarul Császár Ferenc Olasz költőkből és Radó Antal hasonló cimü köt.