„Lánzsér” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: en:Burgruine Landsee |
|||
34. sor:
A vár [[1508]] és [[1524]] közötti történetéhez tartozik az ún. „lánzséri viszály”. Weißpriach Ulrich halála után özvegye Gertraud ugyanis nem engedelmeskedett [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] parancsának a vár átadására, hanem rablóvezéreket fogadott a szolgálatába. A rablások és zsarolások fő elszenvedője Sopron városa volt, melynek kereskedőit a rablók rendszeresen megkárosították. A király erre Sopron városkapitányát Trenka Györgyöt bízta meg soproni fegyveresekkel a vár bevételével. Az ostromra végül nem került sor, mert a viszálynak Gertraud asszony fogságba ejtése, majd három éves fogva tartása véget vetett. [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] király és Ferdinánd főherceg pedig megállapodtak abban, hogy vegyes bizottság vizsgálja ki és kezelje a határ mindkét oldalán elterjedt erőszakoskodásokat. Lánzsér végül Weißpriach János tulajdonába került
[[1553]]-ban a birtokot [[Oláh Miklós (érsek)|Oláh Miklós]] esztergomi érsek vásárolta meg. [[1561]]-ben unokaöccse Császár Miklós kapta ajándékba, azután pedig házasság révén Dersffy Ferenc lett a birtokosa. Miután [[1612]]-ben Dersffy Orsolya Esterházy Miklós felesége lett [[1624]]-ben a vár is Esterházy birtok lett, akik ezzel a házassággal alapozták meg későbbi nagy vagyonukat. Az új birtokos a szűk, kényelmetlen középkori várat több évtized alatt [[1668]]-ra korszerű, erős és tágas erődítménnyé építtette át. [[1620]]-ban [[Bethlen Gábor]] hadait már könnyűszerrel verte vissza megmentve ezzel a nádor itt őrzött kincseit. A Rákóczi-szabadságharc idején [[1707]]-ben osztrák katonaság szállta meg, ekkor [[július 12.|július 12]]-én robbant fel a lőportorony. Még helyreállították, de [[1790]]. [[június 30.|június 30]]-án egy tűzvész ismét elpusztította. Azóta rom. A várheggyel szemben levő 659 m magas sziklán volt a fellegvár, melyből csak a falak maradványai látszanak.
A vár alatti település keletkezése valószínűleg szorosan kötődik a várhoz. Nevét valószínűleg a vár első uráról kapta, akit 1158-ban göttweigi apátság egyik oklevelében Gotscalcus de Landeshere néven említenek. Az [[1675]]-ös urbáriumban nevét ''"Leánzír"''nak írják és abból származtatják, hogy birtokosai a 17. század elején kétszer is leányágon jutottak a zsíros jövedelemhez. Ez azonban csak későbbi belemagyarázás. Bár keletkezése az idő homályába vész, [[1420]]-ban már vámja volt, [[1482]]-ben pedig már vásártartási joggal rendelkező mezőváros volt. Ez a rang azonban valószínűleg elsősorban nem magának a településnek, hanem várának és urának köszönhető. A település a [[17. század]]ban egy ideig a Szentmiklós nevet is viselte, mely nevet a vár közelében álló kápolnájának védőszentje után kaphatta. [[1640]]-ben az urbárium szerint Viránnyal együtt 21 háza és a becsélés szerint mintegy 150 lakosa volt. 1675-ben 20 telkes jobbágy és 10 zsellércsalád élt itt. [[1785]]-ben 71 házában 447 lakos élt.
| |||