Az öt film a főszereplők személye (Kapa és Pepe) miatt tekinthető egységesnek.A filmeket a nagy magasságok, huzatos csarnokok, hirtelen vágások, a snitt váltások szaggatottsága és kiszámíthatatlan logikája jellemzi. Jancsó Miklós a világirodalomban is felfedezhető Don Quijote- Sancho Panza archetípussal csempészi bele a népszerű kultúrát a filmekbe. Kapa (Mucsi Zoltán) és Pepe (Scherer Péter) a háború előtti kabarék világának burleszk-figuráinak megtestesülése. A két főszereplő játékos konfliktusaik végtelen sorozata által egymáshoz kötődő örökös sorstársak, barátok, szövetségesek üzletben, politikában vagy balekságban, a nyomorúságos túlélésben- néha bizarr személyiségvetületeikkel maguk jelzik az egész társadalom alapvetően igen egyszerű élet-alternatíváit. A filmek a rendszerváltozás utáni Magyarországon játszódnak, ahol az előző rendszerhez képest megváltoztak a viszonyok, szétestek a szerepek: bárkivel bármi megtörténhet. A filmekben nagy szerepet kapnak a filmes manipulációs eszközök leleplezései. A belógó mikrofon, az állandó kiszólások, a filmes szakzsargon egyfajta őszinteséget adnak az amúgy már mindenütt megbúvó manipulatív szándék helyett. A rendszerváltozás szabadságérzetét adja a hatalom uralta manipulációs törekvések leleplezése, egy olyan rendszer után, mely nem szűkölködött a propagandisztikus, és manipulációs eszközökben.
A rendező személyén kívül az alábbi azonosságok fordulnak elő:
