„Szent Száva” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Visszavontam 46.40.19.163 (vita) szerkesztését (oldid: 11097449) Címke: HTML-sortörés |
||
1. sor:
[[Fájl:Der Heilige Sava von Serbien.jpg|200px|bélyegkép|jobbra|Szent Száva]]
'''Szent Száva,''' Rastko [[Nemanjić-dinasztia|Nemanjić]] (cirill: Растко Немањић) ([[1174]] – [[1236]]. [[január 14.]]), szerzetesi nevén Száva (cirill: Сава) a [[szerbek|szerb]] államiság megteremtőjeként tisztelt, dinasztiaalapító [[I. István szerb fejedelem]] legkisebb fia. Az önálló [[szerb ortodox egyház]] megalapítója, továbbá az első érsek, író, fordító és törvényíró: bizánci törvénykönyvet fordított az egyházi életről, kolostori szabályzatot és egyházi költeményeket írt.
A bizánci műveltség szellemében nevelkedett, erősen vonzódott a szerzetesi életmódhoz. [[1192]]-ben a Szent Hegyre, az [[Athosz-hegy|athosi]] [[Vatopédi]] kolostorba vonult, itt vette fel a Száva szerzetesi nevet. Az időközben apja lemondott a trónról és szerzetesként Simeon nevet vette fel. Közösen [[1198]]-ban szerb kolostorként újra alapítják [[Hilandar]]t az [[Athosz-hegy]]en (Jelenleg a szerbek legnagyobb zarándokhelye). Itt a külvilágtól szinte teljesen elzárva még 1198-ban összeállította a Hilandari Tipikont ( kolostori szabályzatot). Csak [[1208]]-ban tért vissza [[Szerbia|Szerbiába]] és székhelyét [[Studenica]]i kolostorba helyezi át és vezető szerepet vállal a szerbiai egyház életében. Összeállítja a Studenicai Tipikont, ennek részeként írja meg az első szerb irodalmi művet "Szent Simeon életét", valamint összeállítja Szent Simeon liturgiáját. Kialakítja a szerb egyház szervezetét, nyolc püspökséget alapít, rendezi a kolostorok működését, iskolákat és kórházakat hoz létre a kolostorokon belül, összeállítja az első szerb jogszabály-gyűjteményt a ''Zakonopravilo''-t ''(Nomokanon)''. Munkássága nyomán fejlődésnek indult a középkori szerb írásbeliség; az egyházi irodalom fordításával elősegítette a szerb irodalmi nyelv kialakulását és megerősíti ortodox vallásában az ország népét. [[1219]]-ben a [[nicea]]i egyházfőktől [[érsek]]i rangot és fölhatalmazást kapott a független [[szerb ortodox egyház]] megalapítására, a pátriárka az első szerb érsekké szenteli fel. [[1220]]-ban a pápától engedélyt kap arra, hogy a szerb ortodox érsek áldja meg a szerb király koronáját.<br/>
[[Szentföld]]ről való visszatértében, a bolgár fővárosban [[Veliko Tirnovo|Tirnovo]]ban halt meg [[1235]]-ben, az útja során megalapította a [[Kármel hegy]]en lévő Ákonban Szent György és a [[Sínai-félsziget|Sínai-hegy]]en Szent János kolostorát.
[[1237]]-ben [[I. István Ulászló szerb király]] a dél-nyugat szerbiai [[Mileševa kolostor]]ba viteti át Szent Száva ereklyéit, amit [[1594]]-ben [[Szinán pasa|Szinán török pasa]] a bánáti szerbek lázadását megtorlandó a [[Belgrád]] melletti Vracsar mezején nyilvánosan elégetteti Szent Száva ereklyéit ennek emlékére később itt építették fel a [[Szent Száva-templomot]]
Tevékenységének eredményeként megerősítette ortodox vallásában az ország népét és [[Szerbia]] civilizációs forradalmon ment át, melynek eredményeként az individuális szerb kultúra az európai kultúrák családjának egyik tagjává vált, s a kor legfejlettebb bizánci (balkáni) műveltségét közvetítő keleti kereszténységgel kapcsolódott össze.<br/>
A szentéletű államférfi nagy életművet hagyott maga után: a kolostori életet szabályozó tipikonokat (regulák: ''Karejski, Hilandarski, Studenički tipik''), apja, Szent Simon életrajzát ''(Litija svetog Simeona)'', kánonjogi összeállításokat (''Nomokanon'' - ''Krmčija''), liturgikus műveket, vallásos himnuszokat. A szerbség legkedveltebb középkori személyiségét ma is a legnagyobb szentként tisztelik, Szent Száva a szerb oktatás és a kultúra védőszentje lett. Ünnepe, január 27-e munkaszüneti nap a szerbiai iskolákban.
== Himnusz ==
| |||