„Vjacseszlav Mihajlovics Molotov” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Halálozások 1986-ban kategória hozzáadva (a HotCattel)
103. sor:
[[Fájl:John Kennedy, Nikita Khrushchev 1961.jpg|bélyegkép|balra|270px|Hruscsov és [[John Fitzgerald Kennedy|John Kennedy]] amerikai elnök]]
 
A diktátor halála után a párt vezetése jelentősen átalakult, ami újra megerősítette Molotov helyzetét. Beriját kivégezték, Malenkov miniszterelnök, Molotov külkügyminiszterkülügyminiszter lett. Hamarosan kiderült azonban, hogy az igazi erős ember [[Nyikita Hruscsov]], az új pártfőtitkár lett. Fokozatos belföldi liberalizációt, a külpolitikában pedig enyhülést hirdetett, amit a [[Josip Broz Tito|Tito]] [[Jugoszlávia|Jugoszláviájával]] való kibékülés jelzett. Molotov, az öreg sztálinista egyre inkább idejétmúltnak tűnt ebben az új környezetben, de még szokott csökönyösségével ő képviselte a Szovjetuniót az európai biztonsági rendszerről, a német újraegyesjtésrőlújraegyesítésről és a lefegyverzésről szóló 1955-ös genfi konferencián.
 
A bukásához vezető események akkor kezdődtek, amikor a párt XX. kongresszusán Hruscsov váratlanul erőteljes támadást indított a sztálini [[személyi kultusz]] ellen. Kritizálta Sztálint az [[1930-as évek]] tisztogatásai miatt és a háború első szakaszának a Vörös Hadseregben végrehajtott tisztogatásokat követő kudarcaiért. Mivel Molotov volt az egyetlen élő tagja Sztálin politikai vezérkarának, ráadásul a tisztogatásokban is kulcsszerepet játszott, egyértelmű volt, hogy Hruscsov kritikája előbb-utóbb Molotov bukásához is elfog vezetni. Ezt ő maga is tudta, és a Hruscsov-ellenes keményvonalas szárny vezetője lett (bár az nem tisztázott, csakugyan szerepet játszott-e Hruscsov későbbi eltávolításában.
 
[[1956]] júniusában eltávolították a külügyminiszteri posztról, júliusban pedig Hruscsov Malenkovval [[Lazar Moiszejevics Kaganovics|Kaganoviccsal]] és [[Vorosilov]]val együtt „A pártellenes csoport” tagjaként bélyegezte meg és a többiekkel együtt azzal vádolta, hogy vissza akarják álljtaniállítani a sztálini uralmi eszközöket. Kiszavazták a pártelnökségből, sőt még a szélesebb Központi Bizottságból is, és [[Mongólia|Mongóliába]] „száműzték” nagykövetnek. [[1960]]-ban mégis kinevezték a [[Nemzetközi Atomenergia Ügynökség]] szovjet küldöttének, ami részleges rehabilitációt jelentett. Az [[1961]]-es XXII. pártkongresszuson azonban Hruscsov fokozta Sztálin-ellenes kritikáját. Molotovot minden posztjáról elmozdították, sőt még a pártból is kizárták. [[1962]] márciusában bejelentették, hogy Molotov visszavonult a közéletből.
[[Fájl:Mao1949.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Mao Ce-tung]] [[1949]]-ben (középen)]]
A visszavonult Molotov szemernyit sem bánt meg Sztálin alatti politikájából. Amikor Kína és a Szovjetunió közt kenyértörésre került sor, egy jelentés szerint kifejezte, hogy egyetért [[Mao Ce-tung]] kritikájával, aki revizionizmussal vádolta meg Hruscsovot. Roj Medvegyev szerint Sztálin lánya, [[Szvetlana Joszifovna Allilujeva|Szvetlana Allilujeva]] így idézte Molotovot és feleségét: ''„Apád lángelme volt. Manapság nincs forradalmi szellem, csak megalkuvás mindenütt. Az egyetlen reményünk Kína. Csak ők tartják életben a forradalmi szellemet.”''
 
[[Leonyid Brezsnyev]] párfőtitkársága idején Molotovot részlegesen rehabilitálták és [[Konsztantyin Csernyenko]] idejében, [[1984]]-ben azt is megengedték neki, hogy visszatérjen a pártba. [[1986]] novemberében halt meg Moszkvában, 96 évesen, amikor már érezhető volt a Szovjetunió összeomlásának előszele. A moszkvai Novogyevicsi temetőben temették el. [[FelixFeliksz Ivanovics Csujev|Feliksz Csujev]] már halála után adta ki a Molotovval készített interjúit. [[1989]] végén a szovjet parlament és [[Mihail Gorbacsov]] kormánya formálisan megbélyegezte a Molotov-Ribbentrop paktumot, elismerve hogy a balti államok és Lengyelország területeinek megszállása törvénytelen volt.
 
==Magyarul megjelent művei==