„Richard Wagner (zeneszerző)” változatai közötti eltérés

Wagner [[1846]]. március 1-jén keltezte a királyi udvari zenekar reformjáról írott tanulmányát, és több mint két évvel később, [[1848]]. május 11-én fejezte be a [[Szászország|szász királyság]] német nemzeti színházának megszervezésére vonatkozó részletes tervét. Művészi ténykedésébe gyors ütemben keveredett a nyílt politikai aktivitás: a színházban a reakciós társadalom tükrét látta, és a társadalom megváltoztatásától remélte művészi céljai megvalósítását. Minél határozottabb elutasításban részesültek színházi reformtervei (sikertelenül próbálkozott azzal is, hogy [[Bécs]]ben felkeltse [[Franz Grillparzer]] és [[Eduard Hanslick]] érdeklődését), annál jobban belekeveredett a politikai felforgató mozgalmakba. Barátja, August Röckel közvetítésével 1848 nyarán megismerte a híres orosz anarchistát, [[Mihail Alekszandrovics Bakunyin|Mihail Bakunyint]]. Hamarosan már névtelen cikkekben magasztalta a forradalmat, az anarchiát, miközben a monarchia fenntartása mellett érvelt. Állásfoglalása kétértelműségének köszönhetően megtarthatta hivatalát, de hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy monarchista érzelmei ellenére a királyság eltörlése mellett agitál. [[1849]] első hónapjaiban a politikai helyzet gyorsan rosszabbodott. Május elején a szász király alkotmányszegése miatt kitört a nyílt forradalom, és ez Wagner királyi karnagyi pályájának végét is jelentette. Feleségét [[Chemnitz]]be menekítette Klara nővéréhez, ő maga Drezdában maradt, azt azonban már a [[III. Frigyes Ágost szász király|Frigyes Ágost király]] megsegítésére érkezett [[Porosz Királyság|porosz]] seregek ostromolták. Wagner [[Weimar]]ba menekült [[Liszt Ferenc|Liszthez]]. Közben Drezdában lábra kapott a hír, miszerint ő gyújtotta volna fel az operaházat, és emiatt körözőlevelet adtak ki ellene. Wagner [[Jéna|Jénában]] találkozott feleségével, majd ''Widman'' néven, hamis útlevéllel, egyedül elindult [[Franciaország]] felé. Rövid [[zürich]]i tartózkodás után [[Párizs]]ba érkezett, azonban a [[kolera]] és a [[1848. februári forradalom|köztársasági felkelés]] miatt nem maradhatott. Liszt anyagi segítségével visszautazott Zürichbe, és odahívta feleségét is, aki a bizonytalan helyzet miatt eleinte habozott, de végül elutazott a [[svájc]]i városba. Wagner itt írta meg első művészetfilozófiai írását, ''A művészet és forradalmat'', amelyben az összművészeti alkotás megteremtését sürgette, mintegy forradalmi megújhodás alapjaként.<ref name="Eősze: A szász királyi karmester" /><ref name="Wagner: Drezda" />