„II. Oródész pártus király” változatai közötti eltérés

{{idézet|IV. (III. Mithridatész elmenekülése után) ''A megüresedett trónt testvére, Orodes foglalta el'' (Kr. e. 57)''. Orodes ezután sokáig ostromolta Babyloniát, ahová Mithridates menekült, és kiéheztetéssel kényszerítette megadásra a város lakóit. Mithridates pedig, bízva a rokoni kapcsolatban, önként adta meg magát Orodesnek. Orodes azonban inkább az ellenséget látta benne, mint a testvért, és a saját szeme előtt kivégeztette'' (Kr. e. 55)''. Ezek után a rómaiakkal viselt háborút, és a fővezért [[Crassus]]t fiával és az egész római sereggel együtt elpusztította'' (Kr. e. 54, kharrai csata). ''Amikor Orodes fiát, Pacorust megbízták a római háborúban megmaradtak üldözésével, Syriában nagy haditetteket hajtott végre'' (Kr. e. 51)'', de atyja előtt gyanússá vált és visszahívták. Távollétében a parthusok Syriában hagyott seregét Cassius, Crassus [[quaestor]]a összes vezéreivel együtt lekaszabolta.''<br>[...] (új háború, majd a pártus vereség és Pacorus elestének a leírása következik) ''Amikor ezeket hírül vitték Parthiába, Pacorus atyját, Orodest, aki még kevéssel azelőtt is úgy tudta, hogy a parthusok elpusztították Syriát és elfoglalták Ásiát, és aki azzal dicsekedett, hogy Pacorus a rómaiak felett is győzedelmeskedett, most, amikor értesült fia haláláról és hadseregének romlásáról, előbb a fájdalom, majd az őrület kerítette hatalmába: hosszú napokon keresztül senkihez sem szólt, nem vett magához ételt, egy hangot sem ejtett ki, úgy hogy azt hitték, megnémult. Még sok-sok nap múlva is, amikor a fájdalom már engedte beszélni, csak Pacorust emlegette, senki mást. Úgy tűnt neki, hogy Pacorust látja, Pacorust hallja, hogy vele beszélget és vele álldogál; néha meg mint elveszettet siratta. Később, a hosszú gyász után, más miatt aggodalmaskodott a szerencsétlen öreg: harminc fia közül kit jelöljön királynak Pacorus helyébe. A sok ágyas, akiktől ennyi fia született, mind a maga gyermekéért izgult, mintegy ostrom alatt tartva az öreg ember lelkét. Ám Parthia végzete úgy hozta magával, ahol már szinte szokássá vált, hogy atyagyilkosok legyenek a királyaik, hogy most is valamennyiük közül a legelvetemültebbet tegyék meg királynak. Ennek is Phraates volt a neve.<br>V. Ez tehát azonnal végez atyjával'' (Kr. e. 37) ''– mintha nem lett volna amúgy is a halálán; legyilkolja mint a harminc testvérét.''<ref name=vilagkronika>{{Iustinus világkrónikája}}, 300–301. oldal</ref>}}