„Roger Martin du Gard” változatai közötti eltérés

a (r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: gl:Roger Martin du Gard)
(→‎Élete: korr)
== Élete ==
 
1881-ban magas rangú, [[katolikus]] hivatalnok család gyermekeként látta meg a napvilágot, anyagi gondjai ennek következtében sohasem voltak. Gimnáziumi tanulmányait [[Condorcet]]-ban végezte. Édesapja, Paul Martin du Gard vallásos nevelésben részesítette, ennek ellenére a fiatal Roger tizenöt éves korában fellázadt az [[egyház]] tanai ellen. Fiatal korában meghatározó olvasmány élményeolvasmányélménye volt [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj]] [[Háború és béke|Háború és békéje]] (a könyvet egyik pap tanára adta a kezébe). A gimnázium elvégzése után jelentkezett a [[Sorbonne]]-ra, de nem vették fel, ezért 1899-ben beiratkozott a levéltári főiskolába. A főiskolai tanulmányai alatt elsajátított cédulázó, anyaggyűjtő, rendszerező módszereket íróként is hasznosította, de a tudományos kutatás iránt nem érzett elhivatottságot.
 
1906-ban megnősült, feleségül vette Hélène Foucault-t, aki egy párizsi ügyvéd lányátlánya volt. A következő évben született meg lányalányuk, Christiane. Családi életéről nem sokat tudtunk, csak a barátok megjegyzései, nyilatkozatai alapján valószínűsíthető, hogy Hélène vallásos volt és Christiane taníttatása és neveltetése körül olyan viták folyhattak, amelyek alakították az író első nagy regényének, a ''Jean Barois''-nak a problematikáját.
 
Első irodalmi kísérleteivel barátai tanácsára felhagyott. 1906-1908 között írta meg első regényét, ''Egy szent élete'' címen, de a kéziratot végül sohasem publikálta. Aztán 1909-ben önmaga vigasztalására és bátorítására megírta, majd saját költségein kiadatta a ''Devenir!'' című regényét. A könyv különösebb visszhang nélkül maradt, a fiatal Martin du Gard nem tudott olvasó tábortolvasótábort toborozni magának. Még ugyanazugyanabban az évben megszületett következő műve ''L’une de nous'' címmel, de ez is elvetélt próbálkozásnak bizonyult. Csak négy év múlva sikerült szert tennie az áhított sikerre a ''Jean Barois'' című regénnyel. Ez már nemcsak az olvasók, de a szakmabeliek figyelmét is felkeltette. Ekkor került kapcsolatba a korszak legjelentősebb francia irodalmi folyóiratának, a ''Nouvelle Revues Francaise'' körével. Martin du Gard első irodalmi sikerével író társaiírótársai közül elsősorban [[André Gide]]-tet nyűgözte le. 1904-ben Jacques Capeau színháza, a ''Vieux Colombier'' nagy sikerrel vitte színre ''Leleu apó testamentuma'' című [[dráma|drámáját]], amely egy paraszti témájú [[vígjáték]].
 
Nem sokkal ezután kitört az [[első világháború]]. Martin du Gard is kivette részét a harcokból, vonat csapatban teljesített szolgálatot. 1925-ben birtokot vásárolt Orne megyében, ahová egész háznépét leköltöztette. Három évvel korábban kezdett hozzá élete fő művének, a ''Les Thibaults''-nak a megírásához („A Thibault család”). A hatalmas regényfolyam nyolc kötete végül közel húsz év alatt készült el (1922-1940 között). A munka csak 1929 és 1934 között szünetelt, Martin du Gard ekkor megírta a ''La Confidence africaine'' (1931) című elbeszélését és a '' Vieille France''-t (1933). A ''Thibault család'' hatalmas regényfolyama hozta meg számára a világhírt. A hetedik kötet váltotta ki a legnagyobb hatást: ebben kitágította, [[Európa|európai]] összefüggésekbe ágyazta az előző kötetek társadalom rajzáttársadalomrajzát, valamint egységbe fogta az egyéni életutakat és a kortörténetet. A regényfolyam hetedik kötetének nagy szerepe lehetett abban, hogy a [[Svéd Tudományos [[Akadémia]] 1937-ben neki ítélte oda az [[irodalmi Nobel-díj]]at.
 
[[1939]]-ben kitört a [[második világháború]]. Martin du Gard egészen a német megszállásig [[Párizs]]ban maradt, majd [[Nizza|Nizzába]] vonult vissza. Itt kezdett el dolgozni legújabb regényén, a ''Souvenirs de colonel de Maumort''-on. A munkát többször elkezdte, majd abbahagyta, végül úgy rendelkezett, hogy befejezetlen regényét és naplóit halála után harminc évvel adják ki. Csüggedten, kétségbeesve, komoran teltek napjai. 1944-ban a francia ellenállásban résztvevő barátai figyelmeztették, hogy neve felkerült a németek fekete listájárafeketelistájára. Martin du Gard ekkor sietve Figeac-ba, egy Lot megyei kis faluba utazott, itt húzta meg magát. A háború után visszaköltözött Párizsba, majd élete utolsó éveit vidéki birtokain töltötte. 1951-ben közzé tette Gide-eldel kapcsolatos feljegyzéseit, majd 1955-ben önéletrajzi naplójának töredékeit. [[1958]]-ban halt meg.
 
== Munkássága ==