A Dunántúlon a középső neolitikumot záró, a vonaldíszes kerámia kultúráját követő déli eredetű régészeti kultúra elnevezése: Sopot–Bicske kultúra, mely a [[Vinča-tordosi kultúra|Vinča-Tordosi kultúra]] nyugati ágának egyik népcsoportja. Hazai névadó lelőhelyén, a [[Fejér megye|Fejér megyei]] Bicskén[[Bicske|Bicské]]n telepük részleteit és néhány temetkezésüket is feltárta az 1960-as években [[Makkay János]]. A nemzetközileg elfogadott elnevezés (Sopot kultúra) kiegészítése az ő érdeme.<ref>A [[Magyar Elektronikus Könyvtár]] által közzétett "Magyarország a XX. században" c. kiadvány "Ösrégészet" c. alfejezete (http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1320.html)</ref> A [[Vinča-tordosi kultúra|Vinča-Tordosi kultúra]] nyugati ága. Lelőhelyek: [[Hidas]], [[Izmény]], [[Bicske]], a [[Szombathely]] melletti [[Sé]] község (séi Vénusz). Jellemző eszköz a fanyeles agyagkanál. A séi lelőhely ásatói: Károlyi Mária, Ilon Gábor. A kultúra kiterjed a Nyugat-[[Balkán|Balkánra]] is.<ref>Víz előtti régészet. A Lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó területén végzet régészei feltárások. Kulturális örökségvédelmi szakszolgálat. Budapest 2010. 14. old. (http://www.mnm-nok.gov.hu/images/stories/kiadvanyok/tnf/TNF_3_Vizelotti_Regeszet.pdf)</ref>
