„Kúhisztán” változatai közötti eltérés

a
a
=== Az északi területek ===
 
Kúhisztán északnyugati régióját Bust al-Arab vagy Púst néven ismerték a középkorban, ennek legfontosabb települése, Torsiz (a mai [[Kásmar]]) és a közeli Kundur egyaránt népes és gazdag településnekvárosnak számított, térségükben virágzó mezőgazdaság folyt. A [[12. század]] elején az [[aszaszin]]ok települtek meg Torsizban és Kúhisztán több területén, ahonnan a [[Szandzsar szeldzsuk szultán]] hiába próbálta meg kiűzni őket, de feldúlta a vidéket; csak a [[Hülegü ilhán|Hülegü]] vezette [[mongolok]] törték meg az ellenállást. Ezután részlegesen újjáépült és visszanyerte korábbi fényét, de bevehetetlennek hitt falait [[1381]]-ben [[Timur Lenk]] csapatai aláaknázták és elpusztították a várost, ami a 20. század elejéig nem is épült újjá. Púst vidékét kelet felől a Záva (modern ejtéssel Záve) néven ismert térség határolta; ennek székvárosa ugyanezt a nevet viselte. Itt a [[12. század|12]]-[[13. század]] folyamán élt egy Hajdar nevű szent ember, akinek síremlékét azóta felkeresik, és a városkát is [[Torbat-i Hejdarije]] („Hajdar sírja”) néven ismerik. Kúhisztán északkeleti részét Zám, illetve Dzsám néven tartották számon, székvárosát pedig Búzdzsánnak hívták. Ez egy helyi szent ember sírja után később [[Torbat Dzsám]]ként vált ismertté.
 
Dzsámtól délre, a [[Hari]] folyótól nyugatra terült el Báharz vidéke, amelynek központja, Málin vagy Málán a mai Sahr-e Nou („újváros”) településsel azonosítható. Ezen túl, délnyugat felé terült el Hváb, később Hváf (mai ejtés alapján [[Háf]]) vidéke, ameynek több jelentős települése volt: a mai [[Szalámi (Irán)|Szalámi]] (régen Szalúmak), [[Szangán]] (régen Szandzsán vagy Szankan) és [[Hargerd]] (régen Farkird, Fardzsird). Később az ezektől egy hegyvonulattal elválasztott Zúzan (a mai [[Gászemábád]]) tett szert nagy jelentőségre. Báharz és Hváf egyaránt gyümölcstermeléséről volt híres.