„Magömlés” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 89.132.38.51 (vita) szerkesztéséről Luckas-bot szerkesztésére |
|||
6. sor:
== Folyamata ==
Amikor egy férfi eléri a megfelelő stimulációs szintet, akkor következik be a magömlés. Ezen a ponton a [[szimpatikus idegrendszer]] irányításával a [[herezacskó]]ban termelődött [[ondó]] távozik. Az ondó a [[húgyvezetéken]] keresztül lövell ki, a [[hímvessző|pénisz]] ritmikus összehúzódásával, miközben a nemi inger hatására a [[prosztata]] megtöri, és ezzel elzárja a húgyvezetéket.<ref>{{cite book | author = Walter F. Boron, Emile L. Boulpaep, | title = Medical Physiology: A Cellular and Molecular Approach | publisher = Elsevier/Saunders | location = Philadelphia, PA | year = 2005 | isbn = 1-4160-2328-3}}</ref> Ezek a ritmikus összehúzódások részei a férfi orgazmusnak. Az átlagos férfi orgazmus 17 mp-ig tart, de változhat pár másodperctől egészen az egy percig is.
Az orgazmus bekövetkezte során az ondó hullámokban áramlik ki a húgyvezetékből, elér egy csúcsmennyiséget, majd összehúzódásonként csökken a mennyisége. Egy tipikus orgazmus 10-15 összehúzódásból áll. Amint az első összehúzódás megtörténik, az ejakuláció végbemegy a befejezésig, mint önkéntelen folyamat. Az összehúzódások sebessége fokozatosan lassul a magömlés közben. A kezdeti összehúzódások átlag 0,6 másodpercenként történnek, és 0,1 másodperccel nőnek összehúzódásonként. Az összehúzódások a legtöbb embernél szabályos időközönként történnek. Néhány férfi észrevehet plusz szabálytalan időközönkénti összehúzódásokat is az orgazmus során.<ref>{{cite journal | author=Bolen, J. G., |pmid=7458658| title=The male orgasm: pelvic contractions measured by anal probe | journal= Archives of Sexual Behavior| date= 1980-12-09| issue=6 | pages=503-21 | doi = 10.1007/BF01542155}}</ref>
A magömlés az első vagy második orgazmusos összehúzódásnál kezdődik meg. A legtöbb embernek az első kilövellés a második összehúzódásnál következik be. Az első vagy második kilövellés általában a legnagyobb, ami a teljes ejakulátum 40%-a vagy több is lehet.
Ez után a csúcspont után minden összehúzódásnál csökken a mennyiség. Amikor a kilövellés véget ér, az izomösszehúzódások folytatódnak, de már további ondó távozása nélkül. Egy esettanulmányban 7 férfi átlag 7 kilövellést mutatott (átlag: 5 és 10 között) amit további 10 izomösszehúzódás követett, ondó távozása nélkül. (átlag 5 és 23 között). Ez a tanulmány összefüggést talált a kilövellések száma, és a teljes ejakulátum mennyisége között. Nagyobb ondómennyiség további összehúzódások eredményeképp távozott, nem pedig egy összehúzódással távozott nagyobb mennyiség.<ref>{{cite journal| author=Gerstenburg, T. C. | pmid=2340374 | title= Erection and ejaculation in man. Assessment of the electromyographic activity of the bulbocavernosus and ischiocavernosus muscles | journal= British Journal of Urology | year= 1990 | volume=65| issue=4| pages=395–402| doi=10.1111/j.1464-410X.1990.tb14764.x}}</ref>
== Jegyzetek ==
| |||