„II. Jenő pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.6.4) (Bot: következő hozzáadása: sh:Eugen II |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
17. sor:
'''II. Jenő''' trónra lépésével a pápaság egyfajta centenáriumot ünnepelhetett, legalábbis a történészek szerint, ugynis ''Jenő'' volt a 100. [[pápa (egyházfő)|pápa]] [[Szent Péter]] nyomdokain. Pontifikátusa a frank császárok [[róma]]i befolyásának diadalmenete volt. [[I. Lothár]] a frankok császára kiadta a ''Constitutio Romana''t, amely merészen szólt bele az egyház ügyeibe. Eközben keleten ismét fellángolt a [[képrombolás]].
Rómában született, azonban egyebet nem lehet tudni ''Jenő'' életéről. Megválasztása előtt az ''Aventinus domb''on álló ''Santa Sabina-templom'' befolyásos papja volt. Amikor [[824]] [[február]]jában meghalt [[I. Paszkál pápa]] a városi nemesség és a frankok azonnal nyomást gyakoroltak a klérusra, hogy nekik kedvező egyházfő kerülhessen a trónra. Paszkál ugyanis gyakran fordult szembe a frank császárokkal és a római nemességgel, amikor a pápaság és az egyház függetlenségéért szállt harcba. Ugyan a papság olyan egyházfőt látott volna szívesen a [[kereszténység]] élén, aki a pápai függetlenséget hirdeti, amikor Lothár császár személyesen érkezett Rómába, ez szinte lehetetlenné vált. Ugyan a városi köznép egy ''Zinzinnus'' nevű [[bíboros]]t támogatott, a császár és a nemesség nyomására [[824]]. [[május 8.|május 8-án]] ''Jenő''t választották meg a pápai trónra.
''Jenő'' trónra emelése mindenképpen a frank udvar sikere volt. Paszkál uralkodása alatt több római nemes is Frankföldre menekült, birtokaikat pedig a pápa elvette. Most ezek a nemesek visszatérhettek Rómába, és birtokaikat is visszakapták. [[824]]-ben Lothár írásban fektette le a császári és pápai hatalom kapcsolatát, és még a szent városban kiadta a ''Constitutio Romana''t. Ez a dokumentum kilenc cikkelyben adott számot főként a császári hatalom kiterjesztéséről, de a római nemesek ellenőrzéséről is. Lothár az alábbiakban foglalta össze nézeteit:
24 ⟶ 25 sor:
* Megerősítette [[IV. István pápa]] [[769]]-es zsinatának döntését, amely szerint a pápaválasztáson csak a klérus tagjai vehetnek részt, és az egyházfő hivatalát csak [[bíboros]]i rangú személy töltheti be.
* Létrehozta a ''missi'' hivatalát, amelyet két ember töltött be. Egyikőjüket a pápa nevezte ki, míg a másikat a császár. Ők tájékoztatták a két uralkodót az egyházi közigazgatás igazságosságáról.
* Itália népeit olyan törvényszék elé kell állítani, amelyik igazságszolgáltatást választottak. Lehetett római vagy [[
* Megerősítette a pápai birtokok visszaszolgáltatását, és meghatározta a pápai állam határait.
* Az erőszakos rablást halállal büntette.
31 ⟶ 32 sor:
''Jenő'' elfogadta a Constitutio Romana pontjait, és megeskette a római népet, hogy a pápának esküdött hűség alapján elfogadják, és követik majd a frank császárok döntéseit.
Eközben [[820]]-ban [[Konstantinápoly]]ban meghalt a pápa ádáz ellensége, [[V. Leó bizánci császár]], és helyét [[II. Mihály bizánci császár|II. Mihály]] foglalta el. ''Jenő'' elődjéhez hasonlóan [[legátus]]t küldött a keleti császárhoz, hogy fenntartsa a Mihállyal kialakult jó kapcsolatot. Azonban a bizánci uralkodó a kezdeti engedmények és megegyezés után visszatért a képromboláshoz. ''Jenő'' követei hiába próbáltak meg mindent, hogy meggyőzzék a császárt, Mihály hajthatatlannak bizonyult. Az egyházfőnek több keletről érkező üldözöttet kellett befogadnia Rómába.
''Jenő'' pontifikátusának egyik jelentős állomása volt a [[826]]-ban összehívott római zsinat. A gyűlés az egyház fegyelmi kérdéseiben hozott döntéseket. A fő hangsúly a felszentelt főpapok és papok tudásán és tanulásán volt. Ennek fejlesztésére Itáliaszerte több iskolát és zárdát építtetett.
| |||