„Rhodes (hangszer)” változatai közötti eltérés

Egy évtizeddel később az immáron ''Fender & Rhodes'' vállalat jelentette meg a ''Piano Bass''-t, melyet már a ''[[The Doors]]'' billentyűse, ''[[Ray Manzarek]]'' is használt. A fejlesztés során ''X38'' néven is hívták. Egy kézzel-készült prototípusát mutatták be [[1960]]-ban [[Las Vegas]]-ban. Egy újságban megjelenő fotó kedvéért egy zengető [[pedál]]lal is ellátták, ami ekkor még nem működött. Négy fémlábon állt, egyesek ezek nélkül, más [[billentyűs hangszer]]ük tetején helyezték el. Később nagy népszerűségnek örvendett a hangszer és több színben is elkezdték gyártani.

==== Celeste, Piano 61 és Piano 73 ([[1963]]-[[1965]]) ====

[[1963]]-[[1964]]-ben megjelent a ''Celeste'', mely lényegében a ''Piano Bass'' magasabb hangfekvésű, 3- és 4 [[oktáv]]os változata volt. Ugyanekkor jelent meg a későbbi, [[1965]]-ös, csaknem teljes zongora-billentyűzetű modell elődjének tekinthető ''Piano 61'' és ''Piano 73''.

=== ''Silver-Top'' modellek ([[1965]]-[[1969]]) ===

[[1965]]-ben a ''[[Fender]] Rhodes Electric Piano'' többféle változatban volt elérhető, legkedveltebb a 73 billentyűs volt, melybe egy 50 W-os mono [[erősítő]]t (4 x 12"-os hangszórók), treble/bass ekvalizert, továbbá tremolo effektet építettek be. Az ekkor gyártott modellekben csepp alakú, filc-bevonatos fakalapácsok voltak, a hangok megszólalásáért ''Raymac'' "tine"-ok (a tine, a ''Rhdoes'' modellekben található különleges fémdarab, melynek rezgése adja a hangot, például az akusztikus zongorában ennek megfelelője a húr) feleltek. Ez a kombináció eredményezte a nyers, csengettyű-szerű hangzást, mely az úttörő [[Miles Davis]] albumokon, a ''Bitches Brew''-on és az ''In a Silent Way''-en is megjelent. Az összes ekkori modell csillogó ezüstös borítást kapott, erről kapták nevüket.<br />

A cég folytatta a ''[[Fender]] Rhodes Piano Bass'' és ''[[Fender]] Rhodes Celeste'' gyártását. Ezek hordozható, kis modellek, ezért azonban külső [[erősítő]]re van szükségük. A ''Piano Bass'' gyakorlatilag a 73 billentyűs ''Electric Piano'' alsó 32 hangját fedezte, míg a ''Celeste'' a középső 3 [[oktáv]]ot.

=== Fender Rhodes ''Mark I'' ([[1969]]-[[1975]]) ===

Az [[1970-es évek]] kezdetével felgyorsult a fejlesztés. A korábbi, beépített [[erősítő]]s ''Electric Piano''-t [[1969]]-ben átnevezték ''[[Fender]] Rhodes Suitcase Piano''-ra és 80 W-os [[Sztereó hangzás|sztereó]] [[erősítő]]vel szerelték. [[1970]]-ben megjelent a ''[[Fender]] Rhodes Mark I Stage Piano'', mely megegyezett a ''Suitcase Piano''-val, azzal a különbséggel, hogy beépített [[erősítő]] helyett állványt kapott, tehát megszólaltatásához külső [[erősítő]]re van szükség. A leszerelhető állványlábakat egy ''[[Fender]]'' "pedal steel guitar"-tól kölcsönözték, a zengető pedált és annak nyomórúdját pedig egy ''Rogers'' cintányér állványától. A kezelőfelületet a ''Suitcase'' esetében leegyszerűsítették egy hangerőszabályzóra és egy basszus ekvalizerre.<br />

[[1970]]-ben lecserélték a fakalapácsokat fa és műanyag összetételű kalapácsokra, [[1971]]-ben pedig a kalapácsok végén levő filc-et cserélték le tartósabb, neoprén anyagra.<br />