„III. János pápa” változatai közötti eltérés

''János'' legfontosabb tettei a nagy tábornokhoz, ''Narses''hoz kötődnek. A [[konstantinápoly]]i udvar intrikái ugyanis azzal vádolták meg a nemes tábornokot, hogy felségárulást követett el. Ez azt jelentette, hogy az egyetlen harcképes hadvezérnek el kellett hagynia Itáliát. Ez a hír eljutott a longobárdok táborába is, így hadaik élén betörtek Itáliába. ''János'' felismerve a veszélyt könyörgött Narsesnak, hogy ne hagyja el Rómát, mert elpusztul. A hadvezér meghallgatta a pápát, és visszatért a városba. De a császári párt hamarosan ellenük hergelte a város lakóit, így Narsesnek és ''János''nak is menekülnie kellett a városból. ''János'' a Via Appia menti ''Praetextatus'' katakombában húzta meg magát. Több hónapig lakott itt, és innen irányította higgadtan az egyház jótékonykodó, segítő munkáját. Ekkor mondták rá először, hogy egy olyan pápa ül a trónon, aki egy összeomló világban is megtalálja a módját a segítségnek. A pápa csak [[572]] táján költözött vissza a [[Laterán]]ba. A katakombákat pedig annyira megszerette, hogy többet is felújíttatott és szent tárgyakat vitetett oltárukra. A háború elültével a langobárdoklongobárdok szinte körbezárták Rómát. Megalakult a trienti, friauli, beneventói és spalatói hercegség, amelyeknek élén az új uralkodók álltak. Ebben a még mindig bizonytalan helyzetben halt meg ''III. János'' [[574]]. [[július 13.|július 13-án]]. Hamvait a [[Szent Péter Bazilika]] őrzi.