Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
'''Franz Conrad von Hötzendorf gróf''' ''(Franz Graf Conrad von Hötzendorf),'' ([[Penzing (Wien)|Penzing]] ([[Bécs]]), [[1852]]. [[november 11.]] – [[Bad Mergentheim]] ([[Württemberg]]), [[1925]]. [[augusztus 25.]]), osztrák katonatiszt, császári és királyi tábornagy, ''(k.u.k. Feldmarschall)'', [[1906]]–[[1917]] között az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] haderejének [[vezérkari főnök]]e. [[1878]]-tól [[báró]] ''(Freiherr)'', [[1918]]-tól [[gróf]].
 
== Ifjúkora, családjaÉlete ==
=== Ifjúkora, családja ===
 
Franz Conrad [[1852]]. [[november 11.|november 11-én]] született [[Bécs]] elővárosában, Penzingben. Nagyapjának, aki császári főtisztviselő volt, [[I. Ferenc magyar király|I. Ferenc]] [[Osztrák császárok listája|osztrák császár]] adományozott nemesi ([[báró]]i) rangot, még [[1816]]-ban. A család ekkor vette föl a ''„von Hötzendorf”'' utónevet, a nagyanyai örökölt birtokjog (Palatinátus) helyneve után.
 
Az elsőszülött Franz gyermekkorát szüleivel töltötte [[Bécs]]ben. Előbb magántanárok oktatták három évig, majd nyilvános iskolába iratták. Anyja műszaki pályára szánta, de apja ragaszkodott ahhoz, hogy fia katonai pályára lépjen. Franz [[1863]]-ban, tizenegy évesen sikeres felvételi vizsgát tett a [[Hainburg an der Donau|hainburgi]] hadapródiskolába. Nagyon fiatalon lett kadét, kiváló katonai adottságaira hamarosan felfigyeltek. Gyorsan emelkedett a ranglétrán. Miután apja [[1878]]-ban elhunyt, Franz örökölte a bárói címet. Tanulmányait édesanyja és húga támogatták.
 
=== Katonai karrierje ===
[[1863]]–[[1867]]-ig a [[Hainburg an der Donau|hainburgi]] hadapródiskola, majd [[1867]]–[[1871]]-ig a [[bécsújhely]]i [[Theresianum Katonai Akadémia|Mária Terézia Katonai Akadémia]] ''(Theresianische Militärakademie)'' hallgatója volt, ezt kiváló eredménnyel elvégezte, és alhadnagyi rangban a [[Sankt Pölten|St. Pölten]]-i 11. tábori vadászzászlóaljhoz ''(Feldjägerbatallion)'' került. [[1874]]-től a vezérkari tiszteket képző Hadiiskolára ''(Kriegsschule)'' küldték, ezt kimagasló minősítéssel végezte el. [[1876]]-ban hadnagyi rangban a [[kassa]]i 6. lovassági dandár törzskarához osztották be. [[1877]]-ben főhadnaggyá léptették elő.
 
Bár Conrad altábornagy [[1905]]-re már igen magas parancsnoki beosztást ért el az osztrák-magyar hadseregben, pályája további alakulását döntően befolyásolta, hogy [[Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg|Ferenc Ferdinánd főherceg]] trónörökös felfigyelt parancsnoki ténykedésére, egy [[Dél-Tirol]]ban szervezett hadgyakorlat alkalmával. Conrad tábornokot a hadseregben úgy ismerték, mint operatív módon gondolkodó parancsnokot. Modern harci kiképzési módszereket alkalmazott, az éles körülményekhez hasonló körülmények között. A trónörökös, aki Conradhoz hasonlóan, erőssé és ütőképessé akarta fejleszteni a hadsereget, rábeszélte nagybátyját, [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] [[Osztrák császárok listája|császárt]], hogy bocsássa el a haderő vezérkari főnökét, az idős [[Friedrich von Beck-Rzikowsky]] grófot, és helyére ne annak helyettesét, [[Oskar Potiorek]] altábornagyot, hanem saját jelöltjét, Franz Conrad von Hötzendorfot nevezze ki. Ez [[1906]]. [[november 18.|november 18-án]] meg is történt.
 
=== Házasságai, gyermekei ===
[[1886]]-ban Franz Conrad feleségül vette Wilhemine le Beau-t, aki [[1905]]-ben hunyt el, amikor Franz Conrad [[innsbruck]]ban egy gyaloghadosztályt parancsnokolt. Házasságukból négy fiú született. Kurt, a legidősebb, [[1918]] januárjában halt meg [[Davos]]ban ([[Svájc]]), túlerőltetés miatt, amelyet a [[románia]]i hadjáratban szenvedett el. Második fia megsebesült [[Przemyśl]] védelmében. Harmadik fia, Herbert harcban esett el az orosz fronton, [[Rava-Ruszka|Rava-Ruszkánál]].
 
[[File:Franz Conrad von Hötzendorf.jpg|jobbra|thumb|Conrad von Hötzendorf vezérezredes, vezérkari főnök]]
 
=== A [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] vezérkari főnökeként ===
Conrad erősen konzervatív politikai nézeteket vallott. Bizalmatlanul tekintett [[Szerb Királyság|Szerbia]] és [[Olaszország]] terjeszkedési szándékaira, és preventív háború megindítását sürgette mindkét ország ellen. Olaszország irányában tett dühödten agresszív megnyilvánulásai súlyos ellentétben álltak a külügyminiszter, [[Alois Lexa von Aehrenthal|Aehrenthal]] gróf politikájával.
 
Conrad két haditervet dolgozott ki egy esetleges keleti háború esetére: Ha az [[Orosz Birodalom]] semleges marad, a Monarchia fő erői [[Szerbia]] ellen nyomulnak, de ha Oroszország belép a háborúba, a Monarchia erre a frontra összpontosítja erőit.
 
=== Az első világháborúban ===
 
Amikor [[Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg|Ferenc Ferdinánd trónörököst]] és feleségét [[1914]]. [[június 28.|június 28-án]] [[Szarajevó]]ban egy szerb nacionalista merénylő meggyilkolta, Conrad von Hötzendorf erőteljesen követelte a preventív (megelőző) háború megindítását a merénylet fő támogatója, a [[Szerbia|Szerb Királyság]] ellen. A [[július 28.|július 28-i]] hadüzenetet követően a császári és királyi haderőt Szerbia elleni támadáshoz vonultatta fel. Amikor azonban [[Orosz Birodalom|Oroszország]] is belépett a háborúba, a Monarchia csapatainak nagy részét [[Galícia|Galíciába]] kellett áthelyeznie, az orosz támadás kivédésére. Ennek következtében Conrad terve, Szerbia azonnali lerohanása kudarcot vallott, az ellenséges déli szomszédot csak [[1915]] végére, [[Német Birodalom|német]] és bolgár segítséggel sikerült véglegesen legyűrni.
[[1917]]. [[március 1.|március 1-jén]] a császár leváltotta őt a vezérkari főnöki tisztségről, bár kitüntette a [[Katonai Mária Terézia-rend|Mária Terézia Katonai Érdemrenddel]]. Utódja [[Arthur Arz von Straussenburg|Arz Artúr]] báró, gyalogsági tábornok lett, aki [[1916]]-ban az I. hadsereg parancsnokaként [[Erdély]] sikeres védelmét irányította a betörő [[Románia|románokkal]] szemben. Conrad tábornagy átvette a délnyugati front parancsnokságát, és az olaszok ellen harcoló [[tirol]]i hadseregcsoportot ''(Heeresgruppe)'' irányította [[1918]] nyaráig. [[1918]]-ban [[gróf]]i rangra emelték, és a császári testőrség parancsnokává nevezték ki. De ez már katonai karrierjének végét jelentette. [[1918]] júliusában lemondott tisztségéről.
 
=== Visszavonulása, utolsó évei ===
 
A [[első világháború|háború]] után Conrad visszavonult. Családi élete boldog volt, katonai hivatásában kevésbé. Az igen tehetséges katonát nem kísérte a hadiszerencse. Kudarcainak fő oka az volt, hogy mindig kíméletlen katonai megoldásokra törekedett, figyelmen kívül hagyva az emberi tényezőket és a világháborút megelőző politikai realitásokat. Az elvesztett háborúval együtt széthullott az [[Osztrák–Magyar Monarchia]], összeomlott saját világa is.
9 430

szerkesztés