„Emiliáni Szent Jeromos” változatai közötti eltérés

[[VelencéVelence]]beni születettszületésű, Angelo Emiliani (ált. Miani) és Eleonore Mauroceni fiaként. 1585-ben belépett a hadseregbe Castelnuovo védelmére a Cambray liga ellen. Elfogták, börtönbe került, de csodálatos módon kiszabadult. Ezután esküjének eleget téve zarándokútra kelt a Trevizói[[Trevizó]]i Mi Asszonyunk síremlékhez. Kinevezték Castelnuovo podestájává - velencei magisztrátus -, de rövid időn belül visszatért Velencébe unokaöccsének tanulmányait felügyelendő. Eközben minden szabadidejét teológiai tanulmányainak és a karitatív munkának szentelte.

Kórházakban és a nyomortanyákon munkálkodott keresztény buzgalommal. Az 1528-as járvány idején mindenütt jelen volt és nagy buzgalommal segített a rászorulókon és a rengeteg árván. Házat bérelt nekik a Szt. Rose templom mellett és néhány jámbor laikus testvér segítségével ellátta szükségleteiket. A Szt. Cajetan alapította kórház gyógyíthatatlan betegei is rá voltak bízva. [[Veroná]]ban kórházalapításra buzdította a polgárokat (1531), [[BresciábanBrescia]] és [[Bergamo]]ban városában két árvaházat emelt, fiúknak és lányoknak. Megalapította itt az első otthont is a bűnbánó prostituáltaknak.

Két pap, Alessandro Besucio és Agostino Bariso csatlakozott hozzá karitatív munkájában. Gerolamo 1532-ben szerzetesrendet alapított. Anyaházuk Somasca-ban, egy észak-olasz kisfaluban volt [[Milánó]] és Bergamó között. Innen adódik a rend elnevezése is. Alapszabályában kötelezővé tette a közösségi munkát az árvák, betegek és szegények megsegítésére. Ugyancsak előírás a vallásos szerénység, szegénység szállásukban, ételükben és ruházatukban.