„Friedrich von Beck-Rzikowsky” változatai közötti eltérés

 

== Élete ==

=== Származása, ifjúkora ===

 

=== Katonai pályájának kezdete ===

 

=== Készülődés a poroszok ellen ===

 

Beck-Rzikowsky századosra nagy hatást tett az energetikus és jól szervezett porosz hadszervezés. Példaképének tekintette [[Helmuth Karl Bernhard von Moltke]] tábornokot annak ellenére, hogy utóbb ő vezette a porosz csapatokat Ausztria ellen. [[1861]]-ban őrnaggyá léptették elő. [[1862]]-os jelentésében sürgette, hogy Ausztria kössön hivatalos katonai szövetséget a [[Hannoveri Királyság]]gal, és állomásoztasson német szövetségi (azaz valójában osztrák) csapatokat az [[Elba (folyó)|Elba]] és a [[Weser]] folyók mentén. Beck-Rzikowsky terve szerint ezek a csapatok gyors válaszcsapásra lettek volna képesek egy francia invázió esetén, egyben megosztották volna a porosz haderőt, ha [[Berlin]] mégis Ausztria elleni csapásra készülne. A [[porosz–osztrák–olasz háború|porosz–osztrák háború]] későbbi eseményei igazolták Beck-Rzyikowsky tézisét. A [[hannover]]i csapatok meglepetésszerű győzelme a poroszok felett [[1866]]. [[június 27.|június 27-én]] [[Türingia|Türingiában]], a [[Langensalzai csata|langensalzai csatában]] megmutatta, mennyire másként alakulhatott volna a porosz–osztrák háború, ha ütőképes osztrák haderő állt volna az Elbánál.

A [[porosz–osztrák–olasz háború|porosz–osztrák háború]] után nehéz volt olyan személyt találni, aki a magyar politikusokkal a hadsereg képviseletében tárgyaljon. [[Habsburg–Tescheni Albert főherceg|Albert főherceg]] tábornagy, a haderő főparancsnoka közismert volt [[magyarellenesség]]éről. Az 1866-ban kinevezett hadügyminisztert [[Franz von John]] bárót (1815–1876), aki egyben a haderő vezérkari főnöke is volt, a szétvert hadsereg megmentése foglalta le. A haderő képviseletét így Beck-Rzyikowsky ezredesre bízták, az uralkodó személyes küldöttére, akihez nem kapcsolódott magyarellenes érzület ([[1848–49-es forradalom és szabadságharc|magyar szabadságharc]] leverése után Itáliában harcolt, miközben Albert főherceg Magyarország katonai kormányzójaként [[Pest-Buda|Pest-Budán]] a legszigorúbb katonai elnyomó intézkedéseket foganatosította).

 

 

=== Harcban az osztrák–magyar haderő reformjáért ===

Ezekben az években Beck-Rzikowskyt a [[Balkán]]on zajló események is lekötötték. 1874 végén [[Montenegró]]ban megöltek egy török diplomatát, az ország háborúba keveredett az [[Oszmán Birodalom]]mal. Beck-Rzikowsky tervet dolgozott ki a Montenegróval szomszédos tartományok megszállására. Nyíltan hangoztatta meggyőződését, hogy a felkelők győzelme véget vetne a [[Dalmácia]] és az [[Adriai-tenger|adriai]] tengerpart fölötti osztrák ellenőrzésnek. Jó diplomáciai érzékét mutatja, hogy [[1875]] végén rábeszélte Ferenc Józsefet, látogasson el Dalmáciába, amit [[Dalmácia]], [[Montenegró]] és [[Bosznia]] [[szláv népek|szláv]] lakosságának hangulatára jó hatást tett.

 

 

[[1876]]-ban a [[bolgárok]] is felkeltek az török megszállók ellen. A tömegmészárlások miatt Oroszország is hadat üzent, kitört az újabb [[Orosz–török háború (1877–78)|orosz–török háború]]. Az Osztrák–Magyar Monarchia egész déli határa veszélybe került. John altábornagy vezérkari főnök 1876-ban elhunyt, helyére [[Anton von Schönfeld]] báró altábornagy került), Koller hadügyminiszter is lemondott, helyére [[Arthur Maximilian von Bylandt-Rheydt]] táborszernagyot nevezték ki. A veszélyes és bonyolult politikai helyzetben az „új fiúk” tehetetlenek voltak, Beck-Rzikowsky és Albert főherceg vették át a parancsnokságot.

[[1877]] tavaszán és nyarán az orosz haderő [[Románia|Románián]] és [[Bulgária|Bulgárián]] keresztül győzelmesen nyomult előre, Bosznia elfoglalása elkerülhetetlennek tűnt. [[Pleven|Plevna]] elhúzódó ostroma azonban megakasztotta az oroszokat, a frontok megmerevedtek. Beállt a tél, a mozgósított osztrák–magyar csapatok még mindig ott álltak a Monarchia török és szerb határain. Beck-Rzikowsky mérlegelni kezdte az oroszok kijátszásának és egy ellenük indítandó háborúnak esélyeit.

 

 

=== Bosznia és Hercegovina okkupációja ===

Philippovic XIII. hadteste [[1878]]. [[július 29.|július 29-én]] lépte át Bosznia határát, de hamarosan összeütközésbe kerültek a felkelőkkel, akik kerülték a nyílt összecsapást, de támadták a hátvédet és az utánpótlási vonalakat. [[augusztus 19.|Augusztus 19-én]] az osztrák-magyar erők elfoglalták [[Szarajevó]]t, de a vidék a felkelők kezén maradt. A [[Dalmácia]] felől bevonuló Jovanovic tábornok csak több nap késéssel, [[augusztus 5.|augusztus 5-én]] érte el [[Mostar]]t. [[Szapáry László (katona)|Szapáry László]] lovassági tábornok (1831–1883) XX. hadteste [[Donja Tuzla]] előtt olyan erős ellenállásba ütözött, hogy hogy békefenntartási és rendőri feladatra felkészült csapatai nem tudták elfoglalni a közeli [[Tuzla (Bosznia-Hercegovina)|Tuzlát]]. Védelmi állásokba vonulva meg kellett várniuk az erősítést. Az újonnan szervezett III. hadtesttel megerősítve Szapáry nagyon kemény harcokban áttört dél felé. Parancsnoki teljesítményéért 1879-ben megkapta a [[Katonai Mária Terézia-rend]] ''(MMThO)'' katonai keresztjét. Szapáry tábornok – akinek fia, [[Szapáry Frigyes]] később a Monarchia moszkvai nagykövete lett – sohasem heverte ki e hadjárat viszontagságait, 51 évesen hunyt el, [[aneurizma]] következtében.

 

 

Bécsbe visszatérve Beck-Rzyikowskyt bízták meg a megszállt tartományok megreformálásával. Felelős volt a háború utáni közigazgatás megszervezéséért, a két tartomány egyesítéséért. Egyelőre török tartományokként kezelték őket, a bekebelezés ([[annexió]]) majd 1908-ban következik be, a Monarchia új tartománya, [[Bosznia-Hercegovina]] ekkor kapja máig használt nevét. A „békefenntartó akció” költségei a Hadügyminisztérium eredeti becslésének többszörösére rúgtak, sőt jelentősen meghaladták Beck-Rzikowsky saját, titkos kalkulációját is. [[Wekerle Sándor]] pénzügyminiszter lemondott, mert gyanította, hogy a hatalmas méretű csapatmozgás valódi, eltitkolt célja valójában a görög [[Szaloniki]] elfoglalása. Ez a német sugallatra készült titkos terv merész, de irreális elképzelés volt, ami a nyugati nagyhatalmak azonnali hadüzenetét váltotta volna ki.

 

=== Vezérkari főnök és hadszervező ===

 

 

[[1882]]-ben a 47. gyalogezred tulajdonosa (azaz tiszteletbeli parancsnoka) lett. [[1882]]-től intenzíven dolgozott a tisztképzés megújításán, amit minden további reform alappillérének tartott. Felismerte a terepen tartott, aktív hadgyakorlatok jelentőségét, szorgalmazta ezek megtartását és kiértékelését. A Birodalmi Hadgyakorlatok évről évre nagyobb méreteket öltöttek, 1884-től már rendszeresen hadtest-szintű erők operáltak egymás ellen. [[1893]]-ban, [[1895]]-ben és [[1905]]-ben egész hadseregek manővereztek. A hatalmas méretű hadgyakorlatok valójában a mozgósítás gyakorlati próbái is voltak, bár rengeteg pénzbe kerültek, és nemzetközi politikai problémákat is okoztak a Monarchia szomszédaival, akik gyanakodtak a kiterjedt haderőmozgásokra, és saját biztonságukat féltve maguk is titkos mozgósításokat rendeltek el.

Beck-Rzikowsky és német kollégája, [[Alfred von Waldersee]] tábornagy, vezérkari főnök további haditerveket alkottak a legtöbb olyan háborús helyzetre, amely az 1878-as [[Kettős Szövetség]] tagjainak beavatkozását igényelné. Waldersee tábornagy következetesen oroszellenes vonalat vitt, és mindvégig az Oroszország elleni háborút sürgette. [[Otto von Bismarck|Bismarck]] kancellár féken tudta őt tartani, de a kortársak úgy ítélték, a hamarosan trónra lépő [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos császár]] katonai nézeteire már erősen hatottak Waldersee tábornagy érvei.

 

 

A Birodalmat – Albert főherceg követelésének megfelelve – 16 katonai közigazgatási kerületre ''(Corps)''osztották fel, de Beck-Rzikowsky ezekhez hozzárendelte a hadtesteket is. A területi hadtestek egyben a kiképzés és a sorozás alapegységeivé váltak. Eltérő súlyúak voltak. Bizonyos hadtestek kerületét (pl. a [[raguza]]it és a [[szarajevó]]it), megbízhatatlannak tekintették, mivel a bosnyák lakosság nem volt osztrák–magyar állampolgár. A [[lemberg]]i és a [[przemysl]]i hadtestek kerülete viszont olyan stratégiai zónában feküdt, ahol különleges szabályok voltak érvényben. Beck-Rzikowsky évek munkájával fejlesztette a területi hadtesteket, az Oroszország elleni háború szempontjai szerint.<ref>Magyarországi vonatkozások: A közös hadsereg [[1900]]-ban 15 hadtestből állt, melyek közül magyar kiegészítésű volt a [[budapest]]i IV., a [[pozsony]]i V., a [[kassa]]i VI., a [[temesvár]]i VII., a [[nagyszeben]]i XII. és a [[zágráb]]i XIII. hadtest. [[1871]]-től Magyarország 7 honvéd közigazgatási kerületre tagozódott: a [[budapest]]i I., a [[szeged]]i II., a kassai III., a pozsonyi IV., a [[buda]]i majd [[1876]]-tól [[székesfehérvár]]i V., a [[kolozsvár]]i VI., és a [[zágráb]]i VII. kerületre.</ref>

 

 

 

 

[[1893]]-ban kitüntették a [[Porosz Királyság]] [[Fekete Sas-rend]]jével.

 

=== Leváltása ===

 

Hosszas huzavona után [[1906]] októberében a császár engedett a trónörökös követelésének és leváltotta Beck-Rzikowskyt. Helyére Ferenc Ferdinánd saját „árnyékkabinetjének” egyik tagját, [[Franz Conrad von Hötzendorf]] altábornagyot ajánlotta, akit [[Habsburg–Tescheni Jenő főherceg|Jenő főherceg]] is támogatott. Conrad megkapta a kinevezést, és a nagy Beck-Rzikowsky méltó utódjának bizonyult. Az idős tábornagy mindvégig a vele egyidős császár bizalmasa maradt. A köznyelv irónikusan ''„alcsászárnak” (Vizekaiser)'' nevezte. Hosszú évtizedekig tartó megbízható szolgálatát az uralkodó azzal ismerte el, hogy grófi rangra emelte őt, és kinevezte egyik kedves testőrgárdája, a ''„K.u.K. Erste Arcièren-Leibgarde”'' főkapitányának.

[[1916]]. [[február 26.|február 26-án]] Beck-Rzikowsky táborszernagy megkapta az 1915 szeptemberében újonnan létrehozott vezérezredesi ''(Generaloberst)'' rangot, de sohasem nevezték ki tábornaggyá. [[1917]] januárjában nyugalomba vonult. [[1920]]. [[február 9.|február 9-én]] hunyt el Bécsben.

 

 

== Referenciák ==

{{Portál|Első világháború|-}}

 

[[Kategória:Osztrák katonák]]

[[Kategória:19. századi katonák]]

[[Kategória:20. századi katonák]]

[[Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia hadtörténete]]

 

[[de:Friedrich von Beck-Rzikowsky]]