„Gouda (település)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
63. sor:
[[1572]]-ben az ellenfeleik által „koldusoknak” elnevezett protestáns felkelők [[Adriaen van Swieten]] vezetése alatt elfoglalták Goudát. Fosztogatásokra is sor került, és a városi vezetés a [[képrombolás]] megakadályozása érdekében bezáratta a Szent János-templomot. A felkelők egyik vezetője, a szélsőséges cselekedeteiről ismert [[Willem II van der Marck Lumey]] két papot megkínzott és megölt.{{refhely|Walvis 1713|143. oldal}} [[1573]]-ban a Szent János-templomot átadták a reformátusoknak. [[1577]]-ben megkezdték a kastély lebontását.
 
A nyolcvan éves holland függetlenségi háború első szakaszában, a tizenkét éves fegyverszünet (1609–1621) időszakáig Goudában – a köztársaság más területeitől eltérően – a vallási tolerancia klímája uralkodott. Nagy szerepe volt ebben a széles látókörű Herman Herbers prédikátornak. A neves humanista, [[Dirck Volkertsz.Volckertszoon Coornhert]] nagyra értékelte ezt, és egyik művét (''De synodus van der consciëntiën vryheydt'', A lelkiismereti szabadság szinódusa) a város vezetőségének ajánlotta.
 
A goudai prédikátorok ezen az alapon a holland kálvinista egyházon belül a megengedőbb [[arminiánusok]] (remonstránsok) és ellenfeleik, a szigorú kálvinisták (kontraremonstránsok, gomaristák) közötti küzdelemben az előbbiek pártjára álltak. A [[dorti zsinat]]on ([[1619]]) azonban a kontraremonstránsok győztek, és a három goudai arminiánus prédikátornak el kellett hagynia a várost. Helyükbe az „eretnekvadász” Anthony Cloots lépett, aki éveken át aktívan üldözte a másként gondolkodókat. [[Móric orániai herceg]] halála után ([[1625]]) enyhültek az üldöztetések. Az ezt követő időszakban a goudai egyházközségen belül állandósultak a belső küzdelmek. Teret nyert a városban az [[ellenreformáció]] is, különösen Petrus Purmerent lelkipásztor munkássága nyomán.{{refhely|Walvis 1709}}{{refhely|Abels 2002|417-455. oldal}}