„Körös-kultúra” változatai közötti eltérés

Településeit vízfolyások közelében tárták föl, leginkább a folyók magas partján álltak. Eddig kevés hitelesen feltárt ház ismert: Szolnok-Szanda, Szajol-Felsőföldek, Tiszajenő. Unikális lelet került elő 1964-ben Röszke-Lúdváron, egy házmodelltöredék. A feltárt, nem nagy számú ház és házmodell tanúsága szerint a Kőrös-kultúra népe a balkáni és a mediterrán területeken is általános, kisebb méretű (kb. 4x54×5 m), kiscsaládi, négyszögletes házakban lakott. Agyagból pecsételőket is készítettek szimbolikus értelmű mintákkal.<ref>Kalicz Nándor: I.m. 17-18. old.</ref>

Kevés temetkezés ismert. Sírjaik hulladékgödörben vagy a házomladékok alatt találhatóak meg. A mellékletadás még nem jellemző ebben az időszakban. A lakosság [[földművelés|földművelő]] volt, (kőbetétes [[sarló]]k, [[gabona]]vermek gabonaszem leletekkel). [[Állattartás|Állatokat is tartottak]] ([[juh]], [[kecske]], sertés, kutya és szarvasmarha), [[halászat|halásztak]] (hálónehezékek agyagból, csonthorgok), [[vadászat|vadásztak]]. Életmódjukban a földművelés meghatározó volt, különféle gabonákat már termesztettek. A földművelő életmód mellett még fontos volt a környezet adta táplálék hasznosítása (gyűjtögetés, halászat, kagyló gyűjtés és vadászat) is.