„Volny József” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
7. sor:
Szepesolasziban járt elemi iskolába, de apja korai halála miatt továbbtanulását csak a rokonok segítségével tudta folytatni. Gimnáziumi tanulmányait [[Kassa|Kassán]] folytatta 1831 és 1939 között, majd rövid filozófiai és jogi tanulmányok után 1841-ben ösztöndíjjal a [[Selmeci Akadémia|Selmeci Akadémiára]] került, ahol 1844-ben fejezte be tanulmányait.
Végzett mérnökként 1844-től a besztercebányai bányáknál dolgozott kamarai alkalmazottként. Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-49-es szabadságharc]] idején tagja lett egy félreguláris önkéntes csapatnak, és fegyverese csatákban is részt vett. A [[világosi fegyverletétel]] után egy ideig bujdosott. 1849–50-ben a [[Koháryháza|pohorellai]] vasgyár kohómérnöke, majd 1850-től 1852-ig a [[Máriavölgy (Szlovákia)|máriavölgyi]] kohó vezetője volt. 1852-től négy évig gróf Nádasdy Tamás [[betlér]]i vasgyárának igazgatója volt, s ezalatt a hanyatló gyárat felvirágoztatta. 1856-ban a pár évvel korábban létrejött ''Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület'' (RVE) főfelügyelője lett (az egyesület a ''Murányi Unió'' és a ''Rimai Coalitio'' nevű kohászati vállalkozáscsoportok fúziójaként jött létre 1852-ben). A társaság Volny megválasztásakor bővítette a főfelügyelő jogkörét: a választmány előzetes beleegyezése nélkül gyárépületeket építhetett, erőműveket létesíthetett, gépeket szerezhetett be, fejleszette a társaság szénvagyonát. Volny tevékenysége nyomán a társaság tevékenysége felvirágzott. Megindult a vasművek fejlesztése, a [[nyersvasgyártás]] fokozása, számos területen korszerűsítéseket hajtott végre. Sokat utazott, útjai során tanulmányozta a fejlettebb kohászattal rendelkező országok gyárait és az ott alkalmazott technológiákat. 1861 és 1863 között az ő irányításával [[Borsodnádasd|Nádasdon]] új hengerlő gyárat építettek ({{szám|300899}} forintból), amely az 1864-es próbaüzemet követően 1865 tavaszától működött üzemszerűen (nyolc keverőkemencével, három hengersorral, négy forrasztó- és két lemezfrissítő kemencével). A gyár Európa egyik legkorszerűbb üzemének számított. Felszámolta az Egyesület tulajdonában lévő, de gazdaságtalanul termelő rásztocsnói és császárpataki frisstüzeket, a hlinaneci hámort. Az RVE az 1853–54-es és az 1866–67-es üzleti év között a hengereltáru-termelését megötszörözte, az évi tiszta nyeresége pedig közel kétszeresére nőtt. Fontos feladatának tekintette a vállalkozáscsoport kereskedelmi tevékenységének fellendítését is, beutazta a Balkánt, és ennek nyomán sikerült betörni a [[bukarest]]i piacra, ahol az angol termékek versenytársává vált az ózdi gyár. Sikereire az Egyesület vezetői féltékenyek lettek, megromlott a viszony köztük, és Volny 1871-ben felmondott.
[[Andrássy Manó]] gróf kezdeményezésére 1868-ban alakult meg a ''Salgótarjáni Vasfinomító Társulat'', amely a térség néhány vasgyártó érdekeltségét fogta össze. Salgótarjánban azonban hamarosan veszteségessé vált a termelés, komoly gondokkal küzdöttek, és ilyen körülmények között Volny Józsefet kérték fel a vezérigazgatói teendők ellátására. A vállalat működőképességét hamar helyreállította, majd rövid időn belül gazdaságossá is tette.
| |||