„1945-ös budai kitörési kísérlet” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
A német és a magyar főparancsnokság a fedett Ördög-árok [[Horváth-kert]]ben lévő szolgálati nyílásán át 500 fővel (amelyből 150 fő Dörner német rendőrezredes csoportja) a [[Szépilona kocsiszín]] felé indult, mélyen a szovjet vonalak mögé, hogy a kitörést onnan vezesse tovább. A Felderrnhalle hadosztály harccsoportja azonban túl korán érkezve a kijelölt gyülekezőhelyre, az első hullámban tört ki, így helyébe a 271. német népi hadosztály harccsoportja lépett. A két parancsnokságot magába foglaló csoport az Ördög-árokból való feljövetelkor fogságba esett. [[Karl Pfeffer-Wildenbruch]] SS-Obergruppenführer, a Budapest Erőd (Festung Budapest), illetve [[Hindy Iván]] vezérezredes, az I. magyar hadtest parancsnoka a Budakeszi úton, illetve a Horváth-kertben adta meg magát. Kíséretükből néhány katona a csatornákon át visszament, s a belső utcákban esett fogságba.
 
==Végjáték==
„A szovjetek a Budai Vár alatt berendezett Sziklakórházban lángszóróval gyilkoltak meg 4000 tehetetlen és sebesült katonát, ápolót, akit értek. A várbarlangban maradt 12 ezer sebesült katona sorsa embertelen módon ért véget: kézigránátokat dobtak be a járatokba, a járóképteleneket a kórházból kihúzták az utcára, és tankokkal eltaposták. A Budai hegyekben hajtóvadászat indult. Jól mutatják a tarkólövések, nem volt kegyelem.”<ref>[http://www.many.hu/index.php?oldal=586&menu=168 Mány község honlapja]</ref>
 
==A kitörés utóélete==
== Irodalom ==
* Ungváry Krisztián: ''Budapest ostroma'', Corvina Kiadó, 2005 ISBN 963135377X
* Magyarország a XX. században ([http://mek.niif.hu/02100/02185/html/72.html Magyar Elektronikus Könyvtár])
 
==Külső hivatkozások==
<references />
 
{{csonk-dátum|csonk-tört|2006 decemberéből}}
2 740

szerkesztés