„Táhiridák” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (r2.7.2+) (Bot: következő hozzáadása: nl:Tahiriden)
{{arabkifejezés|طاهريون|Ṭāhiriyyūn|Táhiridák}}
A '''Táhiridák''' egy [[irán]]i származású [[emír]]dinasztia tagjai voltak a [[9. század]]ban, [[821]] és [[873]] között. Uralmuk magterülete [[HurászánHorászán]] volt, de hozzá tartozott az összes kelet-iráni és közép-ázsiai tartomány is: [[TranszoxániaTabarisztán]], [[FergánaGorgán (tartomány)|Gorgán]], [[HerátKúmisz]] vidéke, befolyásuk[[Szisztán]] és [[Transzoxánia]] is. Befolyásuk alá tartoztaktartozott aza innenterületeikről származó és innen ellátott [[bagdad]]i központi hadsereg ([[hurászánihorászáni gárda]]) és rendfenntartó alakulatok ([[surta]]), ami jelentős hatalmat adott a kezükbe. A szisztáni eredetű [[Szaffáridák]] buktatták meg őket. Központjuk először [[Merv]], később [[Nisápur]] volt. Kulturális örökségük is igen jelentős: nevükhöz fűződik a [[perzsa nyelv]]ű irodalom újjáélesztése.
 
== Történetük ==
 
[[Táhir ibn Huszajn]], a dinasztiaalapító egy horászáni nagyúr volt, aki hathatós segítséget nyújtott a [[Hárún ar-Rasíd]] rendelkezése értelmében keleti birodalomfelet igazgató, Mervben székelő [[al-Mamún]]nak a bátyja, [[al-Amín kalifa|al-Amín]] kalifa ellenében. Bár 813-ban sikerült bevenni Bagdadot, és al-Mamún lett a kalifa, egészen [[819]]-ig jobbnak látta nem elhagyni HurászánHorászán területét. Ezt követően [[821]]-ben Táhirt, hű hívét hűsége fejében örökös hurászánihorászáni helytartónak nevezte ki.
 
A pillanatnyilag hasznosnak tűnő rendelkezés hamarosan veszélyesnek bizonyult. Már maga Táhir függetlenítette magát a kalifátustól, ennek jeleként [[822]]-ben elhagyatta a kalifa nevét a pénteki szentbeszédből ([[hutba]]). Mivel azonban hamar meghalt, a kalifa hozzájárult, hogy fia, [[TalháTalha ibn Táhir|TalháTalha]] örökölje tisztségét. TalháTalha és fivére, az őt [[828]]-ban követő [[Abdalláh ibn Táhir|Abdalláh]] nagy szolgálatot tettek a birodalomnak különféle felkelések elleni harcaikkal – Abdalláh például oroszlánrészt vállalt a [[tabarisztán]]i [[Mázjár]] elleni háborúskodásban, melynek eredményeképpen területeit sajátjához csatolhatta.
 
Ettől eltekintve a központi kormányzat tisztában volt a dinasztia veszélyes túlhatalmával, ezért elsősorban a hadsereg irányítását próbálták meg kivenni a Táhiridák kezéből. Ennek kapcsán jött létre az elsősorban törökökből álló, korábbi központi seregtől független, könnyűlovas rabszolgahaderő, amelynek tisztjei nemsokára hasonló, sőt maradandóbb veszélyforrássá váltak, mint maguk a Táhiridák voltak.
 
Abdalláh fia, [[Táhir ibn Abdalláh|Táhir]] ([[845]]–[[862]]) még egyben tudta tartani birodalmát, nem így az ő gyermeke, [[Muhammad ibn Táhir|Muhammad]] ([[862]]–[[873]]). A zajdita síita felkelők [[864]]-ben elszakították Tabarisztánt, [[867]]-ben pedig [[Szisztán]] kormányzója, a Szaffárida dinasztia alapítója, [[JakúbJaakúb ibn al-Lajsz]] lázadt fel, meghódítva Herátot[[Herát]]ot. Az utolsó Táhiridatáhirida emír hatalma mindinkább visszaszorult, végül [[873]]-ben Nisápur, a székhelye is Ibn Lajsz kezére került.
 
A fogságból [[876]]-ban szabadulva Muhammad Bagdadba került, ahol a bázis nélküli család még őrizte névleges hatalmát. [[879]]-ben a tartomány hivatalosan is a JakúbotJaakúbot követő [[Amr ibn al-Lajsz]] emírsége lett. Az új hurászánihorászáni helytartó elérte, hogy a Muhammad kiessen az uralkodó kegyeiből, helyette egy nagybátyját, Ubajd Alláh ibn Abdalláhot juttatta magas pozícióba.
 
Amikor [[884]]-ben nyílt kenyértörésre került sor az udvar és a Szaffáridák között, Muhammad elnyerte Bagdad kormányzásának lehetőségét, sőt névlegesen HurászánétHorászánét is. Ez utóbbit azonban sosem volt módja valóssá tenni. 890 körül bekövetkezett halálával a Táhiridák elvesztették korábbi befolyásuk utolsó maradékait is.
 
A transzoxániai [[Számánidák]] a Táhiridák fontos kereskedelmi utakat ellenőrző klienseiként emelkedtek fel, és később ők buktatták meg a Szaffáridákat.
 
A Táhiridák iráni udvara volt az immár [[iszlám|iszlamizált]] perzsa kultúra újjáéledésének első központja. A [[pehlevi nyelv|pehlevit]] ekkor kezdték el először [[arab ábécé|arab betűkkel]] átírni, és innen indult ki az arab kulturális dominancia elleni [[irodalom|irodalmi]] mozgalom, az ún. [[suúbijja]] – igaz, a perzsa reneszánsz központja a [[Számánidák]] transzoxániai birodalma volt.
 
== Uralkodók ==
* Táhir ibn Huszajn (821-822)