„Quattrocento” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.2+) (Bot: következő hozzáadása: eo:Quattrocento, nn:Quattrocento, uk:Кватроченто |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Fájl:Sandro Botticelli - Il Giudizio di Paride.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Sandro Botticelli]]: [[Parisz]] ítélete (1485-88)]]
'''Quattrocento''' (olasz szó, magyarul: négyszáz): az [[1400-as évek]] neve olaszul. Az itáliai [[reneszánsz]] képzőművészet első szakaszának (1400-1500) megjelölésére használják. A Quattrocento jeles képviselőinek felsorolásánál nem egyszerű a helyzet, mert a stílusváltás nem egyik napról a másikra ment, hanem egy folyamat volt, mint mindig, alább felsorolt művészek közt nem szerepel sem [[Leonardo da Vinci]], sem [[Raffaello Santi]], mert bár beleszületettek a quattrocento stílusba, de stílust váltottak és átmentek a [[cinquecento]] stílusba.
A quattrocento korszakot a három legjelentősebb 15. századi család, a Vivarinik, Crivellik és a Bellinik műhelyének tevékenységével is bátran lehet jellemezni.
[[Antonio Vivarini]] (1415 k.-1480 k.) bátyjával Bartolomeóval alapítja meg a muránói iskolát, mely a hagyományokkal való szoros összefonódásban, már próbál kitörni a bizáncias formalizmusból. Antonio fia, Alvise Vivarini (1445-1503) nagyobb hangsúlyút fektet az érzelmek ábrázolására, ez pedig a Bellini-műhely hatásának volt köszönhető, így festészetében már hordozza a cinquecento csíráját.
Carlo Crivelli (1430-1500) és Vittore Crivelli (1440-1502) festészete még a gótikus hagyományokra épül, azonban [[Mantgena]] hatására képeikbe reneszánsz elemeket is komponálnak, mint például gyümölcsfüzérek, amik a hagyományos merevséget hivatottak oldani.
[[Jacopo Bellinit]] (1400 k.-1470 k.) tekinthetjük a középkorból a reneszánszba való átmenet igazi mesterének. Alapjaiba véve ő még a [[gótikus]] művészetet képviseli, de a hagyományos témákat olyan bensőséges, [[líra]]i hangvétellel töltötte meg, hogy az már az új kor szellemét vetíti előre.
A velencei főiskola igazi alapítójának Jacopo fiát [[Giovanni Bellinit]] (1430 k.-1516 k.) tekintjük. Művészetére idealizált szépségeszmény, lírai hangvétel és nem utolsó sorban harmonikus színkezelés jellemző. Hatással volt nem csak a fiatal művészekre és kortársakra, de még az idősebb mesterekre is. Képeit élettel teli alakokkal népesíti be, klasszikus felépítésű kompozíciót alkotva köréjük. Több új ábrázolásforma közül a félalakos megjelenítés is az ő nevéhez fűződik. Ilyen például: a [[Sacra Conversazione]] vagy Szűz Mária a gyerekkel, illetve a Halott Krisztus szintén félalakos megjelenítése. Botanikai hűséggel ábrázolja a növényzetet, ezzel fejezve ki a táj iránti hűségét, és érdeklődését. A század utolsó felében Bellini az elsők között volt, akik a [[tempera]] technikát lecserélve, az olajfestést kezdték alkalmazni, mely egyúttal a félalakos kompozíció és a táj iránti érdeklődéssel együtt északról származott.
Követői közé sorolhatjuk: [[Marco Basaiti]]-t (működött 1503-30 között), továbbá [[Vincenzo Veneto]]-t (1470 k.-1531).
A [[XV. század]]i itáliai reneszánsz az [[építészet]]ben az épületek arányainak klasszikus megszerkesztésére törekedett. A szobrok ettől az időtől kezdve már nemcsak épületdíszekként jelentek meg, hanem önálló életet élő, minden oldalról körüljárható [[szobor]]típusok kialakulása felé mutattak. A festészetben előtérbe került a figurák természet utáni festése, a [[fény és árnyék]], a [[perspektíva]] és a [[kompozíció]]k szerkesztési törvényeinek kutatása. Elindult diadalútjára a [[portré]]festészet, a [[biblia]]i témák mellett gyakran [[mitológia]]i témákat is feldolgoztak.
| |||