„Highway to Hell” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
| borító =
| típus = [[stúdióalbum]]
| megjelent = {{zászló|EU}} [[1979]]. [[július 27.]]. <br />{{zászló|USA}} [[1979]]. [[július 30.]]. <br />{{zászló|Ausztrália}} [[1979]]. [[november 8.]].
| felvételek = Roundhouse Studios és <br />Chalk Farm Studios, [[London]] <br />[[1979]]. február–április
| stílus = [[hard rock]]
24. sor:
}}
 
A '''''Highway to Hell''''' az [[ausztrál]] [[AC/DC]] együttes hetedik albuma, amely [[1979]] júliusában jelent meg az [[Atlantic Records]] gondozásában. Ez volt az első lemez, amelyet nem a [[George Young]]/[[Harry Vanda]] producer-páros irányításával, hanem [[Mutt Lange]] producerrel készítettek. A ''Highway to Hell'' album volt [[Bon Scott]] énekes utolsó stúdiófelvétele az AC/DC-vel, mielőtt 1980-ban meghalt. Az album a [[Rolling Stone]] magazin által összeállított ''[[Minden idők 500 legjobb albumának listájaalbuma (Rolling Stone magazin)|Minden idők 500 legjobb albumának listájánalbuma]]'' a 199. helyre került. Szerepel továbbá az ''[[1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz]]'' című könyvben. Megjelenése óta az album hétszeres [[Aranylemez|platinalemez]] lett az USA-ban.
 
== Történet ==
Az album előmunkálatai [[1979]] januárjában kezdődtek meg [[Sydney]]ben, az [[Albert Studios]]nál. Michael Klenfner, az Atlantic kiadó alelnöke Ausztráliába repült és közölte a csapattal, hogy az Atlantic saját producerét kívánja alkalmazni az összes addigi AC/DC albumot felügyelő Young/Vanda páros helyett, hogy egy az amerikai piacon könnyen eladható és maximálisan sikeres nagylemez készülhessen. Februárban [[Miami]]ba utazott az együttes, és három héten keresztül írták az albumra szánt dalokat a Criteria Studiosban [[Eddie Kramer]] producer irányításával, aki korábban olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a [[Kiss (együttes)|KISS]], a [[Led Zeppelin]], [[Jimi Hendrix]], a [[The Beatles|Beatles]], a [[The Rolling Stones|Rolling Stones]] és a [[Small Faces]].
 
A közös munka azonban megakadt, mivel Kramer és az AC/DC is más munkamódszerhez voltak szokva, ezért nem tudtak együttműködni. Mindössze egy hatszámos demó készült el. A helyzetet [[Mutt Lange]] producer mentette meg, aki elvállalta, hogy megcsinálja a lemezt az együttessel, amibe a kiadó is beleegyezett. [[London]]ba repültek és két hét alatt összerakták a dalokat, majd a Roundhouse Studiosban fel is vették a lemezt. Az utómunkálatok a Chalk Farm Studiosban zajlottak áprilisban. Mutt Lange a minőségi hangszeres játék mellé minőségi énektémákat követelt Bon Scottól, aminek meglett az eredménye.
148. sor:
 
== Közreműködők ==
*[[Bon Scott]] – [[éneklés|ének]]
*[[Angus Young]] – [[gitár|szólógitár]]
*[[Malcolm Young]] – [[gitár|ritmusgitár]]
*[[Cliff Williams]] – [[basszusgitár]]
*[[Phil Rudd]] – [[Dob (hangszer)|dob]]