„Kővágószőlős” változatai közötti eltérés

A falu belső részén álló templom legkorábbi része a torony a XIII. században épülhetett. A templomot [[1512]]-ben átépítettek, ekkor készült az az évszámos felirattal ellátott déli kapuja, amelyet sajnos ma már csak egy [[1721]]-es egyházlátogatási jegyzőkönyvből ismerünk, kövei mára elvesztek. Ez a forrás emlékezik meg a toronyaljból nyíló nagyobb kapuról, a torony nyugati oldalának külső falképeiről és kősisakjáról, a keskeny famennyezetes hajóról és a boltozatos, gótikus szentélyről is. A templomot és a körülötte elterülő temetőt kőkerítés övezte. A kerítésen belül egy kápolna és egy [[csontház|osszárium]] állt még, a kerítésen kívül pedig a plébános kőháza. A gótikus épületet csak [[1763]]-[[1772]] között bontatta le a falu birtokosa a pécsi [[székeskáptalan]], hogy helyére felépítsék a ma is álló, nagyobb méretű későbarokkkéső barokk templomot. Az újjáépítkezésről emlékezik meg a ma az előcsarnokban látható késő gótikus kőtábla, amelybe másodlagosan, [[1772]]-ben vésték be az építési feliratot. A templom berendezése a [[XVIII. század]] utolsó évtizedeiben készült el [[copf]] stílusban. Főoltárképét a bécsi [[Karl Bachmann]] festette. A szószék és a gyóntatószék a [[pécsi székesegyház]] Corpus Christi kápolnájának berendezési tárgyai közül került ide [[1780]] után. A jobb oldali mellékoltár fából faragott feszülete a [[II. József magyar király|II. József]] által feloszlatott Jakab-hegyi remeteházból került át a hagyomány szerint. [[1784]]-ben a lebontott régi közelében felépült az új későbarokkkéső barokk stílusú plébániaház is. Az épület egyetlen megmaradt középkori része, a torony alsó fele, az 1974-79-ben végzett műemléki helyreállítás során kapta vissza eredeti formáját.