„Passzív ellenállás” változatai közötti eltérés

Passzív ellenállásnak a történetírás szűkebb értelemben a Magyarországon az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–1849-es szabadságharc]] leverése után, 1849 és 1867 között kialakult, leginkább [[Deák Ferenc]] nevéhez köthető politikai mozgalmat nevezi. A birtokos nemesség és értelmiség 1849 előtt a közéletben is szerepet vállaló, majd a szabadságharc és az [[áprilisi törvények]] politikai-társadalmi eszméit továbbra is valló tagjai ebben az önkényuralmi, neoabszolutista időszakban önmaguk „belső emigrációba” kényszerítésével, a kormány- és hatósági rendeletek végre nem hajtásával, a politikai-közéleti feladatvállalástól elzárkózva fejezték ki álláspontjukat. Kerülték ugyan a nyílt konfliktust a fennálló államszervezettel és az uralkodóval, de számos módot találtak az államgépezet kijátszására, illetve semmibe vételére: [[adóbevallás|adófizetési]] kötelezettségüket halogatták, a közmunkákra kirendelt járműveiket visszatartották, az állami [[monopólium]]okat és jövedéki adókat (pl. dohánymonopólium, fogyasztási adó) megkerülték, a törvény elől menekülő honvédokat bújtatták, minden lehetséges fórumon ragaszkodtak a magyar nyelv használatához stb.

 

 

== Lásd még ==