„Romániai magyar irodalmi társaságok” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(Irodalmi társaság Románia (1918-1989))
 
'''Irodalmi társaság (Románia, 1918-1989)''' – az irodalmi művek alkotóinak tömörülése – jogilag kötött vagy kötetlen formában – az összetartozás kifejezése, közös feladatok megvalósítása, a szellemi és anyagi érdekek védelme céljából. Nem határolható el élesen az irodalom, a művészet és a tudomány népszerűsítését szolgáló művelődési egyesülettől, amely nemcsak az irodalmi, hanem a tudós társaságok szerepkörét is igyekszik betölteni.
 
A romániai magyar irodalmi tömörülések előfutárai között olyan társaságokat tartunk számon, amelyek egy része az I., sőt egy ideig a II. világháború után is tevékenykedett. A legfontosabbak ezek közül (zárójelben feltüntetett alapítási évük sorrendjében): a [[marosvásárhely]]i [[Kemény Zsigmond Társaság]] (1876), az [[arad]]i [[Kölcsey Egyesület]] (1881; hasonló nevű egyesület később Nagykárolyban és Szatmáron is létesült), a [[kolozsvár]]i székhelyű [[Erdélyi Irodalmi Társaság]] (1888), a [[nagyvárad]]i [[Szigligeti Társaság]] (1892), a [[temesvár]]i [[Arany János Társaság]] (1903) és Dél Irodalmi Társaság (1908), a nagybányai [[Teleki Társaság]] (1908), a [[kolozsvár]]i [[Kelet]] (1918) és a [[nagyvárad]]i [[Ady Endre Társaság (Nagyvárad)|Ady Endre Társaság]] (1919).
 
A két világháború között a romániai magyar írók első tömörülési kísérlete Ligeti Ernő, Nyírő József és Paál Árpád nevéhez kapcsolódik, akik 1922 februárjában tizenhét társuk bevonásával *Húszak Céhe néven próbáltak létrehozni radikális írói csoportosulást. Feltehetően az ő kezdeményezésük folytatásaként jelentette be a Keleti Újság 1922. márc. 12-i számában, hogy az írók a Napkelet c. folyóirat május 13–14-re kitűzött országos Petőfi-ünnepsége alkalmával "kongresszust tartanak Kolozsváron, és megalakítják az írószövetséget". Végül sem a Napkelet ünnepségének megrendezésére, sem az írókongresszus összehívására nem kerülhetett sor. 1926-ban a Franyó Zoltán kezdeményezte aradi *Ady Endre Társaság még az alapszabályok véglegesítése előtt felbomlott, időközben azonban létrejött a korszak legígéretesebb szabad írói tömörülése, a *helikoni munkaközösség. Kiadójának szerepét az *Erdélyi Szépmíves Céh vállalta, folyóirata, az *Erdélyi Helikon (1928–44) vezető irodalmi orgánumnak számított.
146 763

szerkesztés