„Romániai magyar irodalmi társaságok” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
A romániai magyar irodalmi tömörülések előfutárai között olyan társaságokat tartunk számon, amelyek egy része az I., sőt egy ideig a II. világháború után is tevékenykedett. A legfontosabbak ezek közül (zárójelben feltüntetett alapítási évük sorrendjében): a [[marosvásárhely]]i [[Kemény Zsigmond Társaság]] (1876), az [[arad]]i [[Kölcsey Egyesület]] (1881; hasonló nevű egyesület később Nagykárolyban és Szatmáron is létesült), a [[kolozsvár]]i székhelyű [[Erdélyi Irodalmi Társaság]] (1888), a [[nagyvárad]]i [[Szigligeti Társaság]] (1892), a [[temesvár]]i [[Arany János Társaság]] (1903) és Dél Irodalmi Társaság (1908), a nagybányai [[Teleki Társaság]] (1908), a [[kolozsvár]]i [[Kelet]] (1918) és a [[nagyvárad]]i [[Ady Endre Társaság (Nagyvárad)|Ady Endre Társaság]] (1919).
 
A két világháború között a romániai magyar írók első tömörülési kísérlete [[Ligeti Ernő]], [[Nyírő József]] és [[Paál Árpád]] nevéhez kapcsolódik, akik 1922 februárjában tizenhét társuk bevonásával [[Húszak Céhe]] néven próbáltak létrehozni radikális írói csoportosulást. Feltehetően az ő kezdeményezésük folytatásaként jelentette be a [[Keleti Újság]] 1922. március 12-i számában, hogy az írók a [[Napkelet (romániai magyar folyóirat)|Napkelet]] c. folyóirat május 13–14-re kitűzött országos [[Petőfi Sándor|Petőfi]]-ünnepsége alkalmával "kongresszust tartanak Kolozsváron, és megalakítják az írószövetséget". Végül sem a Napkelet ünnepségének megrendezésére, sem az írókongresszus összehívására nem kerülhetett sor. 1926-ban a Franyó Zoltán kezdeményezte [[arad]]i [[Ady Endre Társaság (Arad)|Ady Endre Társaság]] még az alapszabályok véglegesítése előtt felbomlott, időközben azonban létrejött a korszak legígéretesebb szabad írói tömörülése, a [[helikoni munkaközösség]]. Kiadójának szerepét az [[Erdélyi Szépmíves Céh]] vállalta, folyóirata, az [[Erdélyi Helikon]] (1928–44) vezető irodalmi orgánumnak számított.
 
1933 tavaszán az ESZC kiadói politikájával elégedetlen szerzők egy része Köröskisjenőn alapított ellenzéki irodalmi csoportosulást *Erdélyi Magyar Írói Rend (EMÍR) néven. Mintegy háromesztendei működése alatt hét könyvet adott ki. 1933 nyarán a fiatal tollforgatók Jancsó Elemérrel az élen nemzedéki alapon kezdeményezték egy kolozsvári *Ady Endre Társaság megalakítását. Könyvek és folyóiratok megjelentetését, a közönséggel és a más nemzetiségű írókkal való kapcsolataik szorosabbra vonását tervezték. Méliusz Józsefnek a Brassói Lapok 1933. szept. 10-i számában megjelent cikke szerint a társaság alkalmas lett volna arra, hogy az exkluzív irodalmi egyesületek és a klikkszellem ellen küzdve a fasizmussal szembeforduló irodalmi egységfrontba tömörítse a haladó írókat. Erre – működési engedély hiányában – nem kerülhetett sor, de a tervet a kolozsvári *Munkás Athenaeum művelődési szervezet keretében létrejött Forradalmi Írók Munkaközössége (1938) magáévá tette és megvalósítására törekedett. A csoportosuláshoz Asztalos János, Balla Károly, Brassai Viktor, Gáll Ernő, Heves Renée, Jordáky Lajos, Józsa Béla, Korvin Sándor, Kovács Katona Jenő, Nagy István, Román Viktor és Salamon László tartozott; kapcsolatban állt velük Arató András, Csehi Gyula, Heves Ferenc, Méliusz József, Deutsek-Pásztai Géza és Salamon Ernő. A közösség tagjai az 1939-es és 1940-es *Munkás Naptárt mintegy saját évkönyvükké alakították. Önálló kiadványként többek közt Józsa Béla Petőfiről szóló népszerű brosúráját és Nagy István elbeszéléseit jelentették meg.
146 763

szerkesztés