„Romániai magyar irodalmi társaságok” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
{{építés alatt}}
'''Irodalmi társaság (Románia, 1918-1989)''' – az irodalmi művek alkotóinak tömörülése – jogilag kötött vagy kötetlen formában – az összetartozás kifejezése, közös feladatok megvalósítása, a szellemi és anyagi érdekek védelme céljából. Nem határolható el élesen az irodalom, a művészet és a tudomány népszerűsítését szolgáló művelődési egyesülettől, amely nemcsak az irodalmi, hanem a tudós társaságok szerepkörét is igyekszik betölteni.
 
== Előzmények ==
 
A romániai magyar irodalmi tömörülések előfutárai között olyan társaságokat tartunk számon, amelyek egy része az I., sőt egy ideig a II. világháború után is tevékenykedett. A legfontosabbak ezek közül (zárójelben feltüntetett alapítási évük sorrendjében): a [[marosvásárhely]]i [[Kemény Zsigmond Társaság]] (1876), az [[arad]]i [[Kölcsey Egyesület]] (1881; hasonló nevű egyesület később Nagykárolyban és Szatmáron is létesült), a [[kolozsvár]]i székhelyű [[Erdélyi Irodalmi Társaság]] (1888), a [[nagyvárad]]i [[Szigligeti Társaság]] (1892), a [[temesvár]]i [[Arany János Társaság]] (1903) és Dél Irodalmi Társaság (1908), a nagybányai [[Teleki Társaság]] (1908), a [[kolozsvár]]i [[Kelet]] (1918) és a [[nagyvárad]]i [[Ady Endre Társaság (Nagyvárad)|Ady Endre Társaság]] (1919).
 
== Az I. világháború után ==
 
A két világháború között a romániai magyar írók első tömörülési kísérlete [[Ligeti Ernő]], [[Nyírő József]] és [[Paál Árpád]] nevéhez kapcsolódik, akik 1922 februárjában tizenhét társuk bevonásával [[Húszak Céhe]] néven próbáltak létrehozni radikális írói csoportosulást. Feltehetően az ő kezdeményezésük folytatásaként jelentette be a [[Keleti Újság]] 1922. március 12-i számában, hogy az írók a [[Napkelet (romániai magyar folyóirat)|Napkelet]] c. folyóirat május 13–14-re kitűzött országos [[Petőfi Sándor|Petőfi]]-ünnepsége alkalmával "kongresszust tartanak Kolozsváron, és megalakítják az írószövetséget". Végül sem a Napkelet ünnepségének megrendezésére, sem az írókongresszus összehívására nem kerülhetett sor. 1926-ban a Franyó Zoltán kezdeményezte [[arad]]i [[Ady Endre Társaság (Arad)|Ady Endre Társaság]] még az alapszabályok véglegesítése előtt felbomlott, időközben azonban létrejött a korszak legígéretesebb szabad írói tömörülése, a [[Helikoni közösség|helikoni munkaközösség]]. Kiadójának szerepét az [[Erdélyi Szépmíves Céh]] vállalta, folyóirata, az [[Erdélyi Helikon]] (1928–44) vezető irodalmi orgánumnak számított.
 
1942 augusztusában a Helikon 15. marosvécsi találkozójának résztvevőit Szabédi László tájékoztatta a fiatalabb szerzők új írói közösségének létrejöttéről. A közösség okt. 15-i nyilatkozatát Asztalos István, Derzsi Sándor, Gagyi László, Hegyi Endre, Horváth Imre, Horváth István, Jékely Zoltán, Kiss Jenő, Parajdi Incze Lajos, Szabédi László, Szabó Lajos, Szenczei László, Varró Dezső és Wass Albert írta alá. Céljai megvalósítására a közösség 1942 ősze és 1944 nyara között kiadta a *Termés c. negyedévi folyóiratot.
 
== A II. világháború után ==
 
Átfogóbb írói szervezkedésre a II. világháború után került sor. A kolozsvári magyar írók 1945. ápr. 15-én fogalmazták meg egy írói szövetség megalakításának szükségességét, s a szervezéssel Szentimrei Jenőt, Nagy Istvánt, Szabédi Lászlót, Kiss Jenőt és Jékely Zoltánt bízták meg. Az előkészítő bizottság kívülük a következő írókat hívta meg a közgyűlésre: Asztalos István, Balogh Edgár, Bányai László, Bartalis János, Benedek Marcell, Berde Mária, Bözödi György, Derzsi Sándor, Endre Károly, Hegyi Endre, Horváth István, Jancsó Elemér, Janovics Jenő, Jordáky Lajos, Koroda Miklós, Kós Károly, László Gyula, Méliusz József, Molter Károly, Szabó Lajos, Szemlér Ferenc, Tavaszy Sándor, Tomcsa Sándor, Zolnai Béla. Az 1945. máj. 13-i közgyűlés kimondta a *Romániai Magyar Írók Szövetsége (RMÍSZ) megalakulását. Elnökké Nagy Istvánt, alelnökké Szabédi Lászlót, titkárrá Méliusz Józsefet, pénztárossá Asztalos Istvánt választották.
146 763

szerkesztés