„Romániai magyar irodalmi társaságok” változatai közötti eltérés

Átfogóbb írói szervezkedésre a [[Második világháború|II. világháború]] után került sor. A kolozsvári magyar írók 1945. április 15-én fogalmazták meg egy írói szövetség megalakításának szükségességét, s a szervezéssel [[Szentimrei Jenő]]t, [[Nagy István (író)|Nagy Istvánt]]t, [[Szabédi László]]t, [[Kiss Jenő (költő)|Kiss Jenő]]t és [[Jékely Zoltán]]t bízták meg. Az előkészítő bizottság kívülük a következő írókat hívta meg a közgyűlésre: [[Asztalos István]], [[Balogh Edgár]], [[Bányai László]], [[Bartalis János]], [[Benedek Marcell]], [[Berde Mária]], [[Bözödi György]], [[Derzsi Sándor]], [[Endre Károly]], [[Hegyi Endre (költő)|Hegyi Endre]], [[Horváth István (költő)|Horváth István]], [[Jancsó Elemér]], [[Janovics Jenő]], [[Jordáky Lajos]], [[Koroda Miklós]], [[Kós Károly (építész)|Kós Károly]], [[László Gyula (történész)|László Gyula]], [[Méliusz József]], [[Molter Károly]], [[Szabó Lajos]], [[Szemlér Ferenc]], [[Tavaszy Sándor]], [[Tomcsa Sándor]], [[Zolnai Béla]]. Az 1945. máj. 13-i közgyűlés kimondta a [[Romániai Magyar Írók Szövetsége]] (RMÍSZ) megalakulását. Elnökké [[Nagy István (író)|Nagy Istvánt]]t, alelnökké [[Szabédi László]]t, titkárrá [[Méliusz József]]et, pénztárossá Asztalos Istvánt választották.

1946. június 22-én megindult az RMÍSZ folyóirata, az [[Utunk]]. A folyóirat főszerkesztőjét, [[Gaál Gábor (író)|Gaál Gábort]]t a székelyudvarhelyi[[székelyudvarhely]]i írókongresszus 1946. június 30-án a szövetség új elnökévé választotta. 1947. szeptember 28-án a szövetség országos értekezletet tartott; a résztvevők itt tudomásul vették a Román Írók Szövetsége ama tervét, hogy a jövőben mint [[Romániai Írószövetség|Romániai Írók Szövetsége]] folytatja működését, s elhatározták csatlakozásukat a közös jellegűvé váló szövetséghez. Egyidejűleg a Bánsági Magyar Írók szervezete is felfüggesztette különállását.

A román, magyar és jiddis írókat (később a németeket és szerbeket is) egyesítő Romániai Írók Szövetségének (elnök Zaharia Stancu, alelnök Gaál Gábor) első nyilvános jelentkezésére [[Bukarest]]ben 1948. január 25-én ünnepség keretében került sor. Még ez év tavaszán 39 szerző – köztük [[Asztalos István]], [[Balogh Edgár]], [[Gaál Gábor (író)|Gaál Gábor]], [[Horváth Imre (költő)|Horváth Imre]], [[Horváth István (költő)|Horváth István]], [[Kacsó Sándor (újságíró)|Kacsó Sándor]], [[Kemény János (író)|Kemény János]], [[Kiss Jenő (költő)|Kiss Jenő]], [[Kós Károly (építész)|Kós Károly]], [[Kovács György (író)|Kovács György]], [[Méliusz József]], [[Molter Károly]], [[Nagy István (író)|Nagy István]], [[Szabédi László]], [[Szemlér Ferenc]], [[Szentimrei Jenő]], [[Tompa László]] – kiáltványban tett hitvallást az ország íróinak közös céljai mellett.

1949 márciusában újjászervezett formában létrejött a Román Népköztársaság Írószövetsége – későbbi nevén [[Romániai Írószövetség|Románia Szocialista Köztársaság Írószövetsége]] –, mely a román és más nemzetiségű szerzők mellett a romániai magyar írók számottevő részét is felöleli. 1969-től az írószövetség keretében területi központokként szervezett írói társaságok működnek.