Anhtifi

ˁnḫ t(j) f j Aki élő lesz

Anhtifi (anḫ-tifi) az ókori Egyiptom első átmeneti korában a felső-egyiptomi 4. szepat (görögül nomosz), Tjen, később emellett a 3. szepat, Tesz-Hór (ismertebb nevükön Hierakónpolisz és Edfu) kerületek kormányzója, nomarkhésze. Székhelye az ősi Nehen városában volt. A miallai sírjában talált önéletrajzi felirat rengeteg részletet világít meg az amúgy homályos időszakról. Egy összefüggés nélküli szövegtöredék, amelyben a kanoferré név olvasható, talán feltehető, hogy a VIII. dinasztia vagy a IX. dinasztia valamelyik Noferkaré nevű uralkodója is egyidőben élt vele.

Élete

Anhtifi az Óbirodalom végének új nemességéhez tartozott, a felemelkedő vidéki közigazgatási hivatalnokréteghez. Közelebbi származása ismeretlen. Hivatali idejében a hahninszui (Hérakleopolisz Magna) X. dinasztia és az uaszeti (Théba) XI. dinasztia közti vetélkedés folyt. Uaszetet északi szomszédja, Kubti (Koptosz), a Hór kerület fővárosa segítette, Anhtifi viszont a X. dinasztiát támogatta, de mint a fejlemények mutatják, ez az állásfoglalása inkább azon múlt, hogy Hahninszu lényegesen messzebb volt Nehentől, mint Uaszet, amellyel északon közvetlenül határos volt. Valószínűleg saját érdekszféráját féltette a közeli I. Montuhoteptől. Ő maga dél felé terjeszkedett, így tette rá a kezét a sajátjával délről határos tartományra, Tesz-Hórra.

„…Én vagyok az emberiség kezdete és vége, mert hozzám fogható sosem volt és nem is lesz… Hős vagyok, kinek nincs párja.”

– Anhtifi sírfelirata

A hódítása mellett a legjelentősebb esemény a nyílt háború az Uaszet–Kubti koalíció ellen. Ennek oka Junit (Hermonthisz) városa volt, amely többnyire az uaszeti kerülethez tartozott, de Anhtifi felvonult ellene, hogy elfoglalja. Az összecsapás végül az ellenfelek meghátrálása miatt elmaradt. Ez azt valószínűsíti, hogy Anhtifi jelentős haderőt tudott mozgósítani. Ugyanakkor nem tudunk utódjáról, vagy bármilyen tartós eredményéről, így összességében nem nevezhető sikeresnek. Nem sokkal később már Uaszet hatolt egészen Núbiáig, vagyis keresztülvonultak Nehen területén, talán el is foglalták.

Életrajzi felirata szükségesnek tartja megemlíteni, hogy Alsó-Núbiától Abdzsuig (Abüdosz) szállított gabonát, amikor egyébként „egész Felső-Egyiptom haldokolt az éhségtől”. Figyelembe véve azonban, hogy a kor uralkodói feliratainak többsége arról szól, hogy a felirat készíttetője képes volt ellátni saját magát és a körülötte lévő éhezőket, ez inkább irodalmi toposznak tűnik. Minél inkább hangúlyozta az éhínség borzalmait, amelynek következtében az emberek megették gyermekeiket, annál nagyobbnak tűnik a jótéteményként szállított gabona. Még az sem kizárható, hogy normál kereskedelmi tevékenységet írt le ebben a formában, vagy Noferkaré fáraó utasításait követte, mivel semmilyen régészeti nyom nincs egyelőre tömeges halálozásra vagy egyéb hasonló katasztrófára. A kutatók egy része éghajlatváltozásra gondol, amire esetleg még vannak is adatok – a csapadékmennyiség csökkent a Nílus felső folyásánál, így kisebbek lettek az áradások –, de az irodalmi műveken kívül nincs más konkrét tárgyi bizonyíték arra, hogy ez a jelenség éhínséget okozott volna. Ezzel ellentétben a népesség növekedésére utalnak a települések és temetők.

Források

• Clayton, Peter A. Fáraók krónikája – A fáraók története uralkodásuk szerint – az ókori Egyiptom dinasztiái. Budapest: Móra (2007). ISBN 978-9-631183-16-0 , 71. old.
• Kákosy László. Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest: Osiris (2003). ISBN 963-389-497-2  ISSN 1218-9855, 108–112. old.
• Kákosy László, Varga Edit. Egy évezred a Nílus völgyében (Memphisz az Óbirodalom korában). Budapest: Gondolat Kiadó, 57. o.. ISBN nélkül [1970] 
• Seidlmayer, Stephan. Az első átmeneti kor, in: Shaw, Ian (szerk). Az ókori Egyiptom története (magyar nyelven), Debrecen: Gold Book Kiadó, 134–163. o.. Fordította: Kmilcsik Ágnes [2004]. ISBN 963-425-022-X