Főmenü megnyitása

Módosítások

Katonatiszt fiaként látta meg a napvilágot, adódott számára a minta, elvégezte a [[Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia|Ludovika Akadémiát]], majd szolgálatba lépett [[Marosvásárhely]]en. Költői tehetsége hamar megmutatkozott, a [[sanzon]]ok, a [[népdal]]ok, majd [[Ady Endre]] költészetének hatása alá került. Első verskötete 1912-ben jelent meg ''Azoknak a keveseknek'' címmel, még fiatal tiszt, amikor két darabja is bemutatásra került, a ''Királylány'' és a ''[[Petőfi Sándor|Petőfi]] visszajön'' című.
 
Az [[Első világháború|I. világháborúban]] teljesített hosszú [[front]]szolgálata alatt szerzett tapasztalatai és súlyos sebesülése számos gondolatot ébreszt benne, s ezeket verseiben adta közre, ''Erdély felől'' című kötetében (1916). Kifejezi az egyszerű közkatonák szenvedéseit (''[[Székelyek|Székely]] katona keserves éneke,'' ''Ének a jó katonáról,'' ''Fejetlen katonák balladája'').
 
Részt vett az [[Őszirózsás forradalom|1918-as forradalomban]], a forradalmak után pedig az erdélyi magyar irodalmi élet és az erdélyi magyar sajtó megszervezésével foglalkozott. Már 1918-ban alapítója és szerkesztője az ''[[Új Erdély]]'' című folyóiratnak. Az [[1920-as évek|1920-as]] és az [[1930-as évek]]ben erdélyi újságoknál, a [[kolozsvár]]i Vasárnapi Újságnál, a [[Keleti Újság]]nál, az [[Ellenzék (napilap)|Ellenzéknél]], a [[Brassói Lapok (napilap)|Brassói Lapoknál]] munkatárs vagy szerkesztő.
 
Versei (Nyári délután Egeresen, 1924; Ki kell mondani, 1930) még mindig Ady hatásáról is vallanak, de a sok újságírás, a sok szerkesztés, az erdélyi irodalmi közösségekben való lét, az egyre kilátástalanabb út meghozza az ő egyéni hangját (''Toronyépítők Bábelnél'', ''A mindenek dala'').
 
146 763

szerkesztés