„Jacques Lefèvre d’Étaples” változatai közötti eltérés

Már Párizsban a [[Humanizmus|humanista]] tudományokkal való hosszas foglalkozás után hozzákezdett az [[egyházatyák]] és a [[Biblia]] tanulmányozásához. Ezek vizsgálata közben arra a megállapításra jutott, hogy az ősegyház tanítása és a korabeli egyházi viszonyok között többlet van. Az egyháznak - hirdette - vissza kellene térnie az ősegyház tanításához és gyakorlatához, és az őskereszténység szellemében meg kell reformálnia önmagát. Ezeknek a nézeteknek az Újszövetség fordítása előszavában is hangot adott. [[1525]]-ben a Sorbonne tanárai 48 tételét elítélték, ezért [[Strassburg]]ba menekült. [[1526]]-ban visszatért hazájába, miután [[I. Ferenc francia király]] visszahívta és [[Blois]]-ban rábízta a fia, Károly nevelését. Egy újabb elítélés elől [[Nérac]]ban a [[miszticizmus]] felé hajló [[Angoulême-i Margit navarrai királyné|Navarrai Margit]] környezetéhez csatlakozott, ahol [[1534]]-ben [[Kálvin]] is meglátogatta. Bár az egyház reformját és a Biblia hatékonyabb alkalmazását követelte, nem állt a [[Reformáció|reformátorok]] táborába, és mindvégig katolikus maradt, és inkább a [[katolikus megújulás]] előfutárának tekinthető.<ref>Fliche, A. - Martin, V.: Histoire de l'Église depuis les Origines jusqu'à nos jours I-XXVI. Párizs, 1946. XVII. 367-368,1.</ref> A nevével fémjelzett fevrista mozgalom sem kapcsolódik közvetlenül a [[Protestáns|protestantizmushoz]].

 

 

Az [[1523]]-as Újszövetség-fordítása után, [[1525]]-ben megjelentette a [[Zsoltár|Zsoltárok könyvének]] fordítását ''Le Psautier de David'' (Dávid zsoltároskönyve) címmel [[Antwerpen]]ben, [[1527|két évvel később]] pedig [[francia nyelv]]ű [[Tóra]]-fordítása jelent meg. [[Szent Jeromos]] [[Vulgata|Vulgatájára]] alapuló teljes bibliafordítása [[1530]]-ban látott napvilágot [[Merten de Keyser]] [[antwerpen]]i nyomdász műhelyében. Ugyanott jelent meg [[1534|négy évvel később]] bibliafordításának átdolgozott, második kiadása is, melyet ez alkalommal a héber és a görög szövegből fordított.<ref>Paul Arblaster, Gergely Juhász, Guido Latré (szerk.), ''Tyndale's Testament'', Turnhout: Brepols, 2002, ISBN 2-503-51411-1, 130-135 o.</ref> Miután ezt a fordítását több [[Leuven|löweni]] teológus átdolgozta, 200 kiadást ért meg.<ref>Hubert Jedin (szerk.): Handbuch der Kirchengeschichte, I-VII. Freiburg, 1962-1979. IV. 574. o.</ref>