Az 1723. évi szervezés szerint az ország legfőbb ítélőszéke a [[Főméltóságú Királyi Curia]] (Excelsa Curia Regia) két részből állott: a) a hétszemélyes táblából és b) a [[királyiKirályi itélőtáblaÍtélőtábla|királyi itélőtáblából]] (Tabula Regia Judiciaria); ezekhez járult 1840-ben mint a királyi kúriának külön önálló osztálya a váltóféltörvényszék (Forum appelatorium cambiale). A hétszemélyes táblának és egyúttal az összes királyi kúriának az elnöke a [[nádor]] volt, akinek akadályoztatása esetében az [[országbíró]] vagy a zászlós urak valamelyike elnökölt. Eredetileg hét tagból állt; innen az elnevezése. [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] király korában – valószínűleg – a nádor, a prímás (mint főkancellár) vagy helyettese, az országbíró, a főtárnokmester, a királyi főudvarmester, a [[bán (méltóság)|bán]] és az erdélyi vajda. Később három egyházi és három világi főúr. A tagok számát az 1723. évi XXIV. törvénycikk tizenötre, majd az ügyek számának növekedésével az 1741. évi XXIV. törvénycikk huszonegyre emelte. Azok között volt a prímás és 3 főpap, a főtárnokmester és 5 főúr. Később az ügyforgalom emelkedésével a tagok száma is emelekedett. A hétszemélyes tábla kizárólag fellebbviteli biróság volt. A pereket a királyi táblának előadó bírái adták elő, szavazati joguk azonban nem volt. Ítélethozatalhoz 11 tag jelenléte volt szükséges.
