„Sárai Tibor” változatai közötti eltérés

Komoly közéleti feladatokat látott el az 1945 utáni magyar zenei életben. 1948-ban – egy évre – a Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezetének megbízott főtitkára lett. 1949-ben kinevezték a Magyar Rádió zenei főosztályának osztályvezető-helyettesévé, majd 1950-től 1953-ig aaz osztály vezetője volt. 1949 és 1950 között a Népművelési Minisztérium zenei osztályának vezetőjeosztályvezetője volt. 1953-tól 1959-ig a budapesti [[Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium|Konzervatóriumban]] tanított, majd 1959-től Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola oktatója, később főiskolai tanára lett. 1980-ban vonult nyugdíjba. 1959-től 1978-ig a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára volt, két alkalommal – 1972–1977, 1980–1985 – az [[UNESCO]] alatt működő Nemzetközi Zenei Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja volt, de 1975 és 1977 között betöltötte az alelnöki, 1980 és 1982 között pedig a főtitkári funkciót is.

Zeneszerzőként is széles körű tevékenységet fejtett ki, az [[Opera (színmű)|opera]] kivételével szinte valamennyi műfajban alkotott: komponált egy [[oratórium]]ot, három [[Kantáta|kantátát]], két [[Szimfónia|szimfóniát]], nyolc egyéb zenekari darabot, három [[vonósnégyes]]t és más kamarazenei műveket, [[a capella]] kórusműveket, dalokat[[dal]]okat, szólódarabokat [[hegedű]]re, [[Zongora|zongorára]], [[Brácsa|brácsára]], [[Fuvola|fuvolára]] stb. Egy könyvet írt: ''A cseh zene története'' című munkája 1959-ben jelent meg. MűvibőlMűveiből több rádió- és lemezfelvétel készült.