„III. Ptolemaiosz” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
|}}
 
'''III. Ptolemaiosz Euergetész''' ([[görög nyelv|görögül]] Πτολεμαίος Ευεργέτης, [[I. e. 284|Kr. e. 284]] – [[I. e. 222|Kr. e. 222]]), az [[ókor]]i [[ókori Egyiptom|Egyiptom]] harmadik királya a [[Ptolemaida dinasztia|Ptolemaidák]] közül (uralkodott [[I. e. 246|Kr. e. 246]]-tól haláláig), [[II. Ptolemaiosz]] és első felesége, [[I. Arszinoé]] gyermeke volt. Uralkodása alatt élte a [[hellenisztikus civilizáció|hellenisztikus]] Egyiptom a fénykorát.
 
== Útja a trónig ==
 
Ifjúkoráról nem sokat tudunk. Anyját összeesküvés vádjával [[I. e. 278|Kr. e. 278]]-ban a [[Felső-Egyiptom|felső-egyiptomi]] [[Koptosz]]ba száműzték, atyja pedig saját nővérét, [[II. Arszinoé]]t vette feleségül. Pár évvel később, amikor Ptolemaiosz még mindig gyermek volt, a [[küréné]]i [[Magasz kürénéi király|Magasszal]] kötött békeszerződés értelmében eljegyezték annak szintén kiskorú lányával, [[II. Bereniké|Berenikével]], ám a házasság megkötésére majdnem harminc évet kellett várni. Magasz [[I. e. 250|Kr. e. 250]]-ben halt meg, ezt követően lánya a makedón [[II. Antigonosz makedón király|II. Antigonosz Gonatasz]] féltestvéréhez, [[Démétriosz Kallosz]]hoz ment feleségül. Kallosz azonban hamarosan felesége áldozatául esett, mivel viszonyt folytatott annak anyjával ([[I. e. 248|Kr. e. 248]] k.). Így végül sor kerülhetett az addig meg nem valósult menyegzőre: III. Ptolemaiosz valamikor Kr. e. [[I. e. 248|248]] és a II. Ptolemaiosz [[I. e. 246|Kr. e. 246]]-os halála közti időben házasodott össze [[II. Bereniké|Berenikével]], ezáltal nagyapja, [[I. Ptolemaiosz|I. Ptolemaiosz Szótér]] kora után ismét egyesítette Kürénét Egyiptommal.
 
== A III. szíriai háború ==
 
Trónra jutva hamarosan háborúba bocsátkozott a [[Szeleukida Birodalom]]mal. [[II. Antiokhosz szeleukida uralkodó|II. Antiokhosz Theosz]] ugyanis a sógora volt, mivel testvérét, Berenikét a [[II. szíriai háború]]t követő békeszerződésben hozzá adták feleségül. Antiokhosz első felesége, Laodiké ezt nem tűrhette: II. Ptolemaiosz halálát követően visszatért az uralkodói kegyekbe, majd saját gyermekének, [[II. Szeleukosz szeleukida uralkodó|II. Szeleukosz Kallinikosz]]nak biztosítva a trónt valószínűleg végzett férjével. III. Ptolemaiosz kezdettől fogva ellenségesen figyelte az eseményeket, és bár testvére halálát nem tudta megakadályozni, megindította csapatait, melyeket beteges apjával ellentétben személyesen vezetett. Kitört a [[III. szíriai háború]].
 
Laodiké kegyetlenségeitől megundorodó alattvalói nem sok ellenállást tanúsítottak az egyiptomi uralkodó ellen, aki egészen [[Antiokheia]] városáig nyomult északon. A fiatal Szeleukosz és anyja nem tehetett mást, mint hogy [[Kis-Ázsia|Kis-Ázsiába]] menekült. Ptolemaiosz nem üldözte őket, hanem keletnek fordult, Mezopotámia és Irán felé. Bevonult [[Babilon]]ba és az [[elám]]i [[Szúsza]] városába, ahol az összes keleti tartomány egészen az [[India]] határán fekvő [[Baktria|Baktriáig]] hódolt előtte, közben flottája végigdúlta a [[Földközi-tenger|Földközi-]] és [[Égei-tenger]] partvidékét egészen [[Trákia|Trákiáig]]. Ptolemaiosz [[I. e. 245|Kr. e. 245]]-ben kezdett visszavonulni Szeleukosz csapatai elől, aki időközben szövetkezett [[II. Mithridatész]] [[pontoszpontoszi király|II. Mithridatész pontoszi királlyal]]i uralkodóval. Dús zsákmánnyal tért haza, beleértve azokat az egyiptomi istenszobrokat, amelyeket még az óperzsa [[Kambúdzsija perzsa király|II. Kambüszész]] rabolt el a [[Nílus]] völgyéből [[I. e. 525|Kr. e. 525]]-ös hódítása során. Ezek visszaállítása rendkívüli népszerűséget hozott a király számára és az ''Euergetész'' („Jótevő”) melléknevet.
[[Fájl:Ptolemaeus III coin.jpg|bélyegkép|III. Ptolemaiosz]]
Ptolemaiosz [[I. e. 243|Kr. e. 243]] táján térhetett haza. Szeleukosz addigra gyorsan visszahódította a korábban elpártolt keleti tartományokat, és szövetségese, a [[makedónia|makedón]] [[II. Antigonosz Gonatasz]] is megindult az egyiptomi dinasztia [[hellasz]]i birtokai ellen. Antigonosz ellen Ptolemaiosz [[Aratosz]]t, az [[akháj szövetség]] vezetőjét pénzelte hatalmas jövedelmeiből, ő pedig kiűzte a makedón helyőrséget [[Korinthosz]]ból. A keleti fronton [[I. e. 241|Kr. e. 241]]-re fejeződtek be a harcok. A háború összességében Ptolemaiosz számára végződött nyereségesen: [[Szíria]], Kis-Ázsia és Trákia vidékén egyaránt területeket szerzett. A dinamikusan erősödő [[Római Köztársaság]] többször felajánlotta segítségét a II. Ptolemaiosz kora óta hagyományosan szövetségesének tartott Egyiptomnak, de a király ezt elutasította, ahogy ő sem avatkozott bele az [[I. pun háború]]ba.
 
== A nagy háború után ==
 
Uralma hátralevő részében nem indult komolyabb hadjáratokra, ehelyett inkább anyagilag járult hozzá ellenfelei meggyengítéséhez. Szeleukosz ellen fivérét, [[Antiokhosz Hierax]]ot pénzelte annak [[I. e. 236|Kr. e. 236]]-ban bekövetkezett teljes vereségéig, ám miután Hierax nála keresett menedéket, fogolyként kezelte, békés viszonyra berendezkedve keleti szomszédjával. Makedóniával ezzel szemben továbbra is ellenséges maradt: eleinte Aratoszt támogatta, majd miután az váratlan módon lepaktált ellenfelével, [[III. Kleomenész]] [[spártaspártai király]]i királytt és reformert segítette anyagiakkal. [[I. e. 222|Kr. e. 222]]-ben végül a [[szellasziai csata]] spártai vereséggel zárult, az uralkodónak pedig Ptolemaiosz adott menedéket.
 
Uralma hátralevő éveiben dél felé terjeszkedett: alávetett számos etiópiai törzset, és a Vörös-tenger partján [[Adulisz]] városában (ma [[Eritrea]]) [[emporion]]t alapított. Itt fennmaradt egy felirata, amely hadjáratairól emlékszik meg, amiben nagy szerepe van a [[Kelet-Afrika|Kelet-Afrikából]] hozott [[elefánt]]oknak.
Egyiptomi alattvalói sorsát is szívén viselte, amit nem csak a szobrok visszahozása bizonyít, hanem hogy több templomot emeltetett önmaga és királynéja nevében (pl. [[Ozirisz]] tiszteletére [[Kanópusz]]ban vagy [[Eszna|Latopoliszban]]), és a [[théba]]i nagytemplomot is jelentősen bővítette. Polübiosztól tudjuk, hogy egy földrengést követően nagylelkűen támogatta [[Rodosz (település)|Rhodoszt]] az újjáépítésben, bizonyságot téve hatalmas gazdagságáról.
 
[[I. e. 238|Kr. e. 238]]-ból fennmaradt egy görög, hieratikus és démotikus feliratú lelet, amely az [[V. Ptolemaiosz|V. Ptolemaiosz Epiphanész]] idején készült [[rosette-i kő]]höz hasonlítható. Ez arról ad hírt, hogy az egyiptomi éhínséget enyhítendő birodalma többi tájáról, Szíria és [[Fönícia]] földjéről és [[Ciprus]]ról importált gabonát. A királyt dicsőítő szöveg különösen fontos, mivel Ptolemaiosz naptárreformjáról ad hírt (ez utóbbi rendeletének szövege szintén előkerült). A bevezetett biszextilis év (azaz a 365 nap mellé négyévente egy kiegészítő nap) bevezetése maradéktalanul csak [[Caius Iulius Caesar|Julius Caesar]]nak sikerült mintegy kétszáz évvel később.
 
== Utódlása ==
108 883

szerkesztés