„Tavaszi offenzíva (első világháború)” változatai közötti eltérés

A ''Blücher'' hadművelet [[május 27.|május 27]]-én kezdődött [[Soissons]] és [[Rheims]] között: a frontszakaszt hat, csökkent létszámú brit hadosztály védte, amelyek "pihenőn" voltak az északi frontszakasz harcai után. Ráadásul a frontszakasz védelmi rendszerét nem építették ki teljesen, részben időhiány, részben a felelős francia parancsnok, [[Denis Auguste Duchêne]] tábornok ellenállása miatt. Emiatt a ''Feuerwalze'' tüzérségi támadászárótűz igen hatásosnak bizonyult és a szövetséges front, néhány kivételtől eltekintve, rövid idő alatt összeomlott. Duchêne az első vonalban vonta össze katonái nagy részét, és a német áttörés után nem álltak rendelkezésére megfelelő tartalékok, amivel a további előrenyomulást megakadályozni, vagy lassítani, tudta volna. A szárnyakon kifejtett brit és francia ellenállás ellenére a németek hamarosan elérték a [[Marne folyó]] folyó vonalát és úgy tűnt, hogy hamarosan akár Párizs ellen is támadást indíthatnak. Luddendorff nem tudott ellenállni a csábításnak és utasította csapatait a további előrenyomulásra. Júniusra azonban a lendület elfogyott és a németek ismét egy nagy, nehezen védhető kiszögellésben találták magukat. Ezen felül a szövetségesek nem csoportosították át tartalékaikat délre, vagyis északon sem volt lehetséges újrakezdeni a támadást.

A ''Blücher'' hadműveletben vettek részt először amerikai csapatok saját parancsnokságuk alatt: a [[Château-Thierry-i csata|Château-Thierry]] körzetében az amerikai géppuskások és szenegáli mesterlövészek, míg [[Belleau Wood-ierdei csata|Belleaubelleau-i Wooderdő]] körzetében az amerikai tengerészgyalogosok tartóztatták fel a német támadást. A támadás során a szövetségesek 137 &nbsp;000, a németek 130 &nbsp;000 főt vesztettek halottakban és sebesültekben a hadművelet június 6-án történő lefújásáig.<ref name=marix105>Marix Evans, p.105</ref> A németeknél ismét a nehezen pótolható rohamcsapatok szenvedték a legnagyobb veszteségeket.