„Daktil” változatai közötti eltérés

71 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
a
→‎Története, formái: nemcsak asiketek keze lehet gyakorlott a daktilban
a (→‎Története, formái: nemcsak asiketek keze lehet gyakorlott a daktilban)
Az ujjakkal és magával a kézfejjel (kéztartás + ujjtartás), vagy az alkarral történő kommunikáció igen ősi módja a kommunikálásnak ([[Ókori Egyiptom|Egyiptom]]). Használták kiabálás helyett, és titkosítás okán katonák irányítására, de használták a templomok kórusainak irányítására is, amikor több ember pontos éneklését – zenélését irányították úgy, hogy a kéz mozdulatai mintegy emlékeztették az előadókat a dallam (és a szünetekre!) vonalára és az egyes hangok (záróhangok) hosszára. A ''Brachoho-keironómia'' (brahiosz = alkar, cherio = kéz, nomosz = törvény)a karral, kézjelekkel való irányítás a zenében. Festészetben számtalan jellemző kéztartást látunk (Krisztus összezárt hüvelyk- és gyűrűsujja, de ez látható [[Gautama Sziddhártha|Buddha]] esetében is). A daktil alapja az ősi testbeszéd.
 
SiketekAz esetébenúgynevezett azujj-abc gyakorlott kézzel ''igen gyors betűnkénti jelelés''tjelelést ([[jelnyelv]]) tesz lehetővé, azhabár ún.ez ujj-abcmég mindig lassabb, mint a jelnyelvi gesztusjelek használata. Az ujj-abc (vagy daktil) minden nyelvben más és más, de természetesen a magyar jelnyelv ismerői tanulják is, ismerik is az ún. nemzetközi ujjabc-, vagy daktiljeleket.
 
A daktil egy jele egy [[Fonéma|fonémának]] felel meg, a [[jelnyelv]]ekkel ellentétben, ami gesztusnyelv is, tehát egyetlen mozdulat jelenthet egy mondatot is (becsukom az ajtót, borotválkozik, fenyeget). Tudniillik számtalan szavunk (igék, mozgást megjelenítők) egy-egy gesztussal kifejezhetők, pl. eszik, iszik, jár, gereblyézik, pelenka (pelenkáz), fut, követ, zsarol-kényszerít. Tehát a daktil főleg akkor praktikus, ha idegen neveket, külföldi személyneveket, szakszavakat ''betűnként'' kell eljelelni.
Az úgynevezett „alap betűk” az [[angol abc]] betűinek felelnek meg, a kis- és nagybetűk megkülönböztetése nélkül: ''a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, w, z, x, y''
 
A siketeink számára (a hallási sérülés jellegétől függően) nincs igazi különbség pl. ''n–ny'', ''g–gy'', vagy ''t–ty'' között, de ezeknek van magyar jele, ami ún. fonomimikai jel.
 
Az fonomimikában a hang jelzéséhez (fofno-) és [[mimika]] is társul, illetve a kéztartás gyakran jellemző testrészen, vagy az arcon történik, sőt még mimika (arckifejezés) is járul hozzá, jelentést pontosító szándékkal. pl. édes (kisujj lehúzása függőleges irányban az ajak alatt). néni, nép, orosz = a mutatóujj megérinti az orrcimpát, ecet = savanyú arcot vágni és minden ujj az arcot érinti, stb.