„Vásárhelyi Zoltán” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Élete |
|||
6. sor:
1926-ban hazatért, és M. Boton Pál (1884–1953), a kecskeméti Városi Zeneiskola igazgatója felkérésére hegedű- és karénektanár lett az intézményben. Kecskemétre utazása előtt találkozott Kodállyal, aki azt tanácsolta neki, hogy alakítson kórust a városban. A zeneiskolának már működött nőikar, és gyermekkar is volt. Vásárhelyi azonban még jó ideig hegedűsként, hegedűtanárként tevékenykedett a városban, de érdeklődése egyre inkább a kórusmuzsika felé fordult. Már 1929 végén és 1930 elején Kodály gyermekkari műsort szervezett. Az iskolai énekkarok mellett műkedvelőkből megalakította a Kecskeméti Városi Dalárdát. Munkálkodása során olyan szintet értek el, hogy hamarosan klasszikus és kortárs zeneszerzők műveinek sorát mutathatták be. A régi szerzők művei közül előadták például [[Heinrich Schütz]] ''Máté passió''ját és [[Henry Purcell]] ''[[Dido és Aeneas]]'' című operáját ([[Angol nyelv|angolul]]). Kodály Zoltán művei közül többet ő mutatott be, fontos megemlíteni például az ''Öregek'', az ''Akik mindig elkésnek'', a ''Jézus és a kufárok'' és a ''Molnár Anna'' előadásait. [[Bartók Béla]] kórusművei közül a ''Falun'' és a ''Magyar népdalok'' magyarországi részbeni bemutatója, valamint az ''egyneműkarok'' többségének premierje fűződik a nevéhez.
Vásárhelyi 1942-ben lett a [[budapest]]i [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneművészeti Főiskola]] tanára, 1949-től pedig a karvezetőképző tanára lett. Közben több munkáskórust és üzemi énekkart is vezetett. 1946-tól a
== Források ==
|