„VIII. Ptolemaiosz” változatai közötti eltérés

Atyja [[I. e. 180|Kr. e. 180]]-as halála után fivére, [[VI. Ptolemaiosz]] örökölte az egyiptomi trónt. Öccse először a [[I. e. 170|Kr. e. 170]]-ben kitörő [[VI. szíriai háború]]ban hallatott magáról. Amikor [[IV. Antiokhosz szeleukida uralkodó|IV. Antiokhosz Epiphanész]], a [[Szeleukida Birodalom]] királya elfoglalta Memphiszt, és befolyása alá vonta VI. Ptolemaioszt, [[Alexandria|Alexandriában]] tartózkódó öccse a vereségen felháborodott helyiek támogatásával nyomban uralkodóvá és ''Euergetésszé'' („Jótevő”) nyilvánította magát. (Az első e néven uralkodó Ptolemaiosz [[III. Ptolemaiosz]] volt, VI. és VIII. Ptolemaiosz dédapja.) Antiokhosz sikertelenül ostromolta meg Alexandriában, ráadásul a [[Római Köztársaság]] közbenjárására történt kivonulása után a két fivér azonnal megbékélt. Antiokhosz következő ostromát már társuralkodókként állták ki Alexandriában. Ezúttal is a rómaiak fenyegető fellépése mentette meg őket, immár a háború lezárását előidézve.
 
A két testvér nem sokáig viselte el egymást. VIII. Ptolemaiosz [[I. e. 164|Kr. e. 164]]-ben elzavarta bátyját, aki [[Róma|Rómába]] menekült, és a következő évben római követek társaságában tért vissza. Addigra öccse már felettébb népszerűtlenné vált, így kénytelen-kelletlen belegyezett, hogy a királyságból kiszakított [[Küréné]]t kapja meg saját jussának. Hamarosan azonban ez sem volt neki elég. Számos követséget indított Rómába, és [[Ciprus]] szigetét is magának követelte. A köztársaság támogatta szándékait, de csak diplomáciai úton volt hajlandó foglalkonzni az üggyel. VI. Ptolemaiosz természetesen nem mondott le a szigetről, a római követekkel pedig igen udvariasan bánt, de engedéményeketengedményeket nem tett nekik.
 
Öccse már azon volt, hogy akár római támogatás nélkül is lerohanja Egyiptomot, de végül egy kürénéi lázadás visszatartotta ettől. Ezután arra a gondolatra jutott [[I. e. 154|Kr. e. 154]]-ben, hogy magát Ciprust szállja meg. Fivére azonban értesült szándékairól, és komoly flottával és hadsereggel várta. VIII. Ptolemaiosz vereséget szenvedett, fogságba esett, de fivére ismét megbocsátott neki, és visszaküldte Kürénébe; néhány év múlva pedig legidősebb fiát, [[Ptolemaiosz Eupatór]]t nevezte ki a sziget élére. Úgy tűnik, Euergetész ezután belenyugodott helyzetébe bátyja [[I. e. 145|Kr. e. 145]]-ben bekövetkezett haláláig.
119 113

szerkesztés