„VIII. Ptolemaiosz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
33. sor:
Atyja [[I. e. 180|Kr. e. 180]]-as halála után fivére, [[VI. Ptolemaiosz]] örökölte az egyiptomi trónt. Öccse először a [[I. e. 170|Kr. e. 170]]-ben kitörő [[VI. szíriai háború]]ban hallatott magáról. Amikor [[IV. Antiokhosz szeleukida uralkodó|IV. Antiokhosz Epiphanész]], a [[Szeleukida Birodalom]] királya elfoglalta Memphiszt, és befolyása alá vonta VI. Ptolemaioszt, [[Alexandria|Alexandriában]] tartózkódó öccse a vereségen felháborodott helyiek támogatásával nyomban uralkodóvá és ''Euergetésszé'' („Jótevő”) nyilvánította magát. (Az első e néven uralkodó Ptolemaiosz [[III. Ptolemaiosz]] volt, VI. és VIII. Ptolemaiosz dédapja.) Antiokhosz sikertelenül ostromolta meg Alexandriában, ráadásul a [[Római Köztársaság]] közbenjárására történt kivonulása után a két fivér azonnal megbékélt. Antiokhosz következő ostromát már társuralkodókként állták ki Alexandriában. Ezúttal is a rómaiak fenyegető fellépése mentette meg őket, immár a háború lezárását előidézve.
A két testvér nem sokáig viselte el egymást. VIII. Ptolemaiosz [[I. e. 164|Kr. e. 164]]-ben elzavarta bátyját, aki [[Róma|Rómába]] menekült, és a következő évben római követek társaságában tért vissza. Addigra öccse már felettébb népszerűtlenné vált, így kénytelen-kelletlen belegyezett, hogy a királyságból kiszakított [[Küréné]]t kapja meg saját jussának. Hamarosan azonban ez sem volt neki elég. Számos követséget indított Rómába, és [[Ciprus]] szigetét is magának követelte. A köztársaság támogatta szándékait, de csak diplomáciai úton volt hajlandó
Öccse már azon volt, hogy akár római támogatás nélkül is lerohanja Egyiptomot, de végül egy kürénéi lázadás visszatartotta ettől. Ezután arra a gondolatra jutott [[I. e. 154|Kr. e. 154]]-ben, hogy magát Ciprust szállja meg. Fivére azonban értesült szándékairól, és komoly flottával és hadsereggel várta. VIII. Ptolemaiosz vereséget szenvedett, fogságba esett, de fivére ismét megbocsátott neki, és visszaküldte Kürénébe; néhány év múlva pedig legidősebb fiát, [[Ptolemaiosz Eupatór]]t nevezte ki a sziget élére. Úgy tűnik, Euergetész ezután belenyugodott helyzetébe bátyja [[I. e. 145|Kr. e. 145]]-ben bekövetkezett haláláig.
| |||